Ignácz KrisztiánIgnácz Krisztián költőnek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
4. 3. 2.
| 2006.12.06 19:58 | I.K. -- Köszönet
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves "Szerki"! Köszönöm, hogy ennyi idõt szántál verseim elemzésére! Mivel sosem volt mesterem, õrülök, hogy legalább itt nem billentenek ki a lét megveszekedett kakofóniájából, és õszinte sorokat olvashatok, amikbõl valóban lehet tanulni. Még emésztenem kell. Remélem, valóban volt haszna annak, hogy megcincáltad versemet, s így annak is lesz, ha folytatom. Önigazolás? Önmegimerés? Öntékozlás? Majd kiderül...
Üdv, s várom a következõt!
Ui: a maradandokk-hoz külön köszönet! | 1.
| 2006.12.06 00:07 | szerki -- versek
|
| Válasz erre | Kedves Krisztián!
Az eddig feltett verseid közül, amint láthattad két mû került "maradandokkolásra" egyelõre; a két rövidebb, tömörebb, szikárabb darab. Az Odakint feszes tárgyiassága okán (Nemes Nagy Ágnesi hagyomány), ahogy ezt a sajátosan elvont tömegvonzást érzékelteti, és fõleg ahogy a zárlatban perspektívát vált, és egy éles kránnal kihátrál legtágabban érzékelhetõ rendszerünkbõl.
A Tapasztalatot pedig irónikus flegmasága okán tartottuk egyöntetûnek. Kevés anyaggal variál, akár egy tömör reklámfilm, de azt következetesen teszi. Ez a (mikro) ökonómia jellemzõ mindkettõre, és hasonló fajsúlyúvá kellene csupaszítani a hosszab-lélegzetû darabok egyes részecskéit is. Elhagyni néhány anakronisztikusnak vélhetõ, avagy hatásvadász poétikai fordulatot. Meg fogod látni, hogy bizonyos berögzöttségekrõl lemondani nem jár semmiféle valós "veszteséggel"....
A Közleményben a kóboráramként végigsöprõ feszültség a legegészségesebb. Ez a magyaráz(kod)ó indulat felelõs a szakaszonkénti felütésekért, s elvileg lehet súlya, sok drámai lehetõséget hordoz magában, na meg némi elégséges humort, fõleg az ismétlõdések adta komikus didaxis okán. A poétikai gikszer az olyan szó-monstrumokban rejlik, mint a véraranyrög, szilárdság köré kerített szövevény, vagy épp a szúrólángként tûkristályosodjanak. Ezek mind a nyelvtékozló kísértésben rejlenek, abban a túlírásban, amit jobb híján "szómágiának" is nevezhetünk, bár a költõi következetesség szerint sokkal inkább "lapkitöltõ fodulatoknak" vélhetjük manapság. Afféle fûszerkereskedelem. Nézzük csak meg Juhász Ferencet.
És ilyenkor nem elég a kép helyére újat találni. Hanem az egész közlést kell olyan irányba terelni, hogy "ne a kép vigye el a hátán", ill. ne is ez utóbbi rontsa le azzal, hogy túl bombasztikus. Tanuljuk meg a poétikai fogásokat tágabb tömbönként kezelni. Megelõzni a nyelvet, amit épp kiejteni készülünk. Fog menni, mert a retorikai indítvány elég szilárd ahhoz. A karácsonyfa-díszeket pedig úgysem sajnáljuk, ha eltörik, nem igaz?
Tehát:
Csak azért közlöm veled mindezt, hogy a
[...] virtuóz bizsut
tudd, hogy hova tedd legközelebb.
Csak azért közlöm veled mindezt, hogy a
[...]
olyan helyre kerüljenek, ahová valók.
Csak azért közlöm veled mindezt, hogy a
[...]
[ne kurválkodjanak]? [hõs légitestként]?.
Csak azért közlöm veled mindezt, hogy a
[...]
Csak azért közlöm veled mindezt, hogy
[...]
tartsd meg magad hang nélküli
rezgésszámnak.
[...]!
Ne aggódj az elveszett, mindnyájunk által költõinek képzelt tölteléksorok miatt. Azok voltak a bármikor nyugodtan felcserélhetõ elemek a versben, vagyis nulla-referencialitásukkal általában csak arra voltak jók, hogy "emeljék az est fényét", amire egy súlyos számvettetésben általában semmi szükség. A költõi kép mindig életszerû, életszagú (vagy legalábbis összevillanásuk valamiféle érintkezésen alapuló logikája az). Ám ha túlfüzzük ezt a gyönysort, akkor a végén tényleg bizsut kapunk. A valódi ékszer, a valódi szépség tiszta, puritán, s épp anyi ékességgel bír, amit a természet reája aggatott. Poétikai esetben ez pont maga a nyelv(használó) természete. Így válik sajátos "népmûvészetté" még a leghorribilisabb szövegirodalom is, és ennek ellentétjeként válik szépelgõ koholmánnyá (légbölkapott utánzássá) még a legautentikusabbnak hitt folklorikus "szamizdat" is. Figyeld csak meg, hogy a mellõzött üresjáratokat kimetszve, milyen szilárd és beszédes maradt a váz: a valóság a legköltõibb. Ez a kiindulópont. Ezért kell mindig okosan gazdálkonunk a magunk által teremtett képi síkkal (hiszen ott könnyen hoppon maradhatunk; beleeshetünk abba "szöveghazugságba", amihez képest önmagunk teveszara lesz az egyetlen hihetõ szépségideál. És ez rendjén van így). Amint látod, a határeseteket kérdõjellel jeleztem szintén. Azok ott külön-külön jól bevethetõ muníciók, de együttesben szinte kioltják egymást. Hogy prózaian fogalmazzak: semely olvasó nem fogja elhinni a kurválkodás megalapozott átkát, ha a szerzõ eme súlyos kijelentés után elsüt (egy amúgy igen leleményes) szójátékot. Bár ez még - igen távoli engedményekkel - belefér az irónia kategóriájába (a baj másodsorban az, hogy a vers maga viszont nem ironikus; így ez a hangnemi átcsapás bizony tudatalatt szemet szúrhat még a legnaivabb olvasónak is). A IV. szakasz teljesen elhagyott kifejtése láttán nyilván a szerzõ a homlokához kap... Hisz pont azt törölte ki, ami... Nos igem, rá kell jönnünk az elhagyás mûvészetére, vagyis a kimondatlan csend-alakzatok sokrszor a legbeszédesebbek. Ám ne ily hirtelenjében. Versed esetében itt nyilván találnod kell majd valami témába vágó, odakívánkozó sajátos észrevételt az én [...]-om helyett. Az erdeti zárószakasz is gyakori hiba. Tapasztalt versíróktól hallottam mindig at erre érvényes kifejezést: "Nem kell magyarázni a bizonyítványt". Vagyis gyakori hiba, hogy a szerzõ belül már rég elkövette a zárlatot (vagyis belül már rég eljutott arra a pontra, hogy befejezte a verset), csak ez utóbbit nem igen veszi észre, és teljesen redundáns toldásokba (kifejtésekbe, mentegetõzésekbe, "hercegi ajánlásokba", stb.) fog, hogy jól alá-egózza a produktumot :) Ne essünk ebbe a hibába. "Hagyd, hogy a vers szabja meg, hol van a vége..." - mondták mindig az egyszeri kadétnek. Remélem a szétcincálást jónéven veszed, hisz' mindvégig szöveged öröme vezérelt. Másik hosszúversed alaktani fiaskóira (melyben szintén ott lobog a szilárd Központi Nap, csak épp részleges fogyatkozásban), majd következõ alkalommal vizsgáljuk!
| | A fenti posztra érkezett válaszok: I.K. | 0 |
|
