vérszent

azúr rongyok papírhullák
pupillád martaléka
mélyed fonva
tenyerembe fagyott arcod
azúr ráncod medrem mossa
rendre ítél barikádod
kéjgócában
szederjesre színzett öled képzett
nyelved igéire tapadt ajkam
önmagamban elméd téped cafatokra
amíg átömlök agyadon
részei fölött pírjában sül ez az egész

alatt
gyolcs dallamai születnek az éjnek
szoknyád alatt bujt
két félholdad lágykezű vizeiben
pajzán szembogarak evezek
és
földem felé tárulkozik eged

adomára nyíltak az elemek
- egykori birodalmunk
ki ma nem érted
mi nem érted
szól csupán ítél

néma tiltakozásul a fajtiszta

amíg
balkáni gerléket heréltek
amíg
bizánc fölött
vérnök
amíg
titánra feszül a szuperszonikus csend







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A trópus kék erei (Temesvár, 2009)
Kiadó: Eurostampa
Feltöltés ideje: 2010-09-12 15:05:08
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-12 15:05:08