Málik Roland : A vágáns dala



 
2858 szerző 40132 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: a baj.
Bátai Tibor: Közmagyar [hommáge à Cseh Tamás] 2.0
Tímea Lantos: Szélesvásznú
Bátai Tibor: Áthallás [2.0]
Ötvös Németh Edit: puncsfagyi jav.
Tikkel Lajos: A romkocsmában merengőhöz
Mórotz Krisztina: Átbillenés
Bátai Tibor: Triád (2.0)
Zima István: Az igazi győztes
Valyon László: Törpék
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 10 napja
Tímea Lantos 10 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Ur Attila 10 napja
Péter Béla 10 napja
Szakállas Zsolt 11 napja
Zima István 11 napja
Bátai Tibor 11 napja
Pálóczi Antal 11 napja
Tikkel Lajos 11 napja
Paál Marcell 12 napja
Tóth Gabriella 13 napja
Mórotz Krisztina 13 napja
DOKK_FAQ 15 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Katalin Szilasi 15 napja
Kiss-Teleki Rita 16 napja
Béla Péter 17 napja
Gyors & Gyilkos 18 napja
Nemes Máté 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 10 napja
az univerzum szélén 11 napja
Hetedíziglen 12 napja
Holle anyó :-) 13 napja
Baltazar 13 napja
ELKÉPZELHETŐ 13 napja
Janus naplója 17 napja
Játék backstage 17 napja
négysorosok 21 napja
szilvakék 23 napja
útinapló 25 napja
Nyakas 25 napja
nélküled 29 napja
Szuszogó szavak 42 napja
Paricska. Életmű 51 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Málik Roland
A vágáns dala


A Költészet
Páncélja nekem nehéznek bizonyult.
A Költészet
Páncélja szűknek bizonyult.
A szmokingja csak nem állt jól,
A Költészet
Borától jól berúgtam, barátom.

A Költészet ─
Mélyen aludtam másnap.
A Költészet
Csöndjében riadtam másnap,
Majd három nap bora
Vásolta fogam,
Elestem,
Felálltam,
Bőrdzsekim
Leráztam,
Megtértem ─

A Költészet
Papszava két napig érdekelt.
Kihánytam
Aztán azt is, mi szívbevert.
Leírtam, megbántam,
Nem írtam, megbántam:
Szív így telelt.

A Költészet
Azt mondta:
„Döntsd le apádat!”
A Költészet
Azt mondta:
„Tagadd meg anyádat!”
A Költészet
Súgta:
„Vedd fel a ruhámat!”
kelléktárba vitt,
panoptikumba,
rossz volt ránézni a sok csinált
viaszra.
Úgy lettem vágáns,
Hogy nem kívánkoztam
Viaszba.

Aki itt nem megy viaszba,
Az csavargó lesz, vagy szent.
Lettem csavargó,
Vagabundja a nyelvnek,
A jassznak,
Amit – mióta világ a világ –
Tucatnyian, ha tudtak, tudnak.
Álmodó az ámulatban,
S ámuló az álomban,
Mert mihez is értenék máshoz,
Mint álmodáshoz?

Engem untat a Mérnök,
És émelyít az Uncsi.
A Nyavalygó
Renyhe ásításra hajt.
De felajz a Szent,
Ha tüsszent, vagy kocsi elől
Ugrik épp a sárba’,
Már az égre emeli csontos ujját,
S ott áll ember embernyi magába’.
Hideg ráz a Másolótól
És az eredeti Szartól,
Viszolygok a Hajlongótól,
Kapja Szatír hátulról!
Inkább szájhős Parvenü,
Mint a púderes Tejfel!
Ja, láttam őket egyszer,
Nyáron, éji tónál, önmaguk
És egymás ellen, mint a békák
Brekegtek ezerrel.
Ha tudod, ne kérdezd,
Ki volt a Karmester.

A Költészet
Kutyája lábamhoz sompolyog.
A Költészet
Macskája nyakamban kuporog.
A kutyát sajnálom,
A macskát utálom,
Deja vú, adieu!
Mert a Költészet – miau!-,
Nem költészet – miau!-,
Mert Költészet – vahúúú! –

Öt fiú futottunk
Óriás kukoricatáblában.
Féltünk, hogy elragad,
Vagy költözik belénk,
Aki a sorok mögött jár.
Sosem felejtem azt a futást,
Futottam,
Kifutottam belőled, édesanyám.
Mire lement a Nap, hazaértünk,
De az egyikünk örökre eltűnt –
Ez például érdekel.

A Költészet
sugallta: „Ne hagyj fel ivással!”,
A Költségem
mutatta: „Hagyj fel az ivással!”,
Kicsi szívem sírja:
„Hagyj fel az ivással”,
A Szervezet kiáltja:
„Hagyj fel az ivással!”
Az Agyam lejön papucsban: „He,
vegyél mᒠvissza, én egész nap
dolgozom, veled ellentétben!”
Kéri Sámuel mormolja:
„Hagyj fel az ivással!”,
Döglik az Ördög:
„Pokolba, ivással!
Hagyj fel ivással!”
Diószegi Bónis Mátyás
Rikoltja: „Hagyj fel az ivással!” –
Kérem szépen,
Én nem élek ivással.

Én úgy élek, hogy nem írok.
És úgy írok, hogy nem élek.
De arra lecsapok
- Mint ivó gnúra krokodil –,
Amit költő a Halál vizénél
Írna le. Csak a halott Költő jó költő,
Csak a halott Költő: költő.

A Költészet:
Gömb.
A Költészet
Ahol kezdődik, ott végződöm én.
A Költészet
Fordul a Isten tengelyén.
A Költészet
Ahol végződik, ott kocsmázom én!

(Bár tudja Isten,
Néha olyan furcsa vagyok.
Szóval nem hittem volna,
Hogy én leszek, aki
Eltűnt a kukoricásban.)

Mert milyenek az évek?
Hosszúk az évek.
Milyenek a tízévek?
Hosszúk a tízévek.
Milyenek a százévek?
Hosszúk a százévek.
Milyen az ezerév?
Semmilyen, nincsen ezerév.

Most ülök egy földből kifordult bombán,
- hála az égnek van cigarettám –
és egy Törpe jön felém, kerekezve.
Foghegyről veti oda:
„Hát te mit csinálsz itt?”

A költészet felnyitja szemét.
Én meg lecsukom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

1 Kardos Gabriella: így akarlak
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-09-01 18:47   új fórumbejegyzés: Tamási József
2026-09-01 18:11   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2026-09-01 17:44   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 17:30   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:13       ÚJ bírálandokk-VERS: Vaskó Ági Pengető közmondás /okban /
2026-09-01 15:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita újrakezdve
2026-09-01 14:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Ur Attila Kálvária