DOKK

Tóth János
üzenőfala
képtára

Egyszerű család nem túl bonyolult fia vagyok. Tudtommal nem vagyok rokona Petőfinek és Aranynak sem, de mind a két KÖLTŐ nagyon közel áll hozzám. A stílusom, ha írhatok ilyet, talán az Ő költészetükre emlékezteti az olvasót, de a csalódások elkerülése érdekében szólok: én nem vagyok olyan jó, mint ŐK! Lassan huszonkét éve írok verseket, vagy annak látszó írásokat. A természetből merítek írásaimhoz ihletet, vagy az ihlet merít belőle és elmondja nekem /?/ nem is tudom, de a lényeg, hogy természetes vagyok. Magyarul írok, és ezt próbálom érthetően az idegen kifejezések nélkül tenni, kisseb-nagyobb sikerrel. Az elmúlt években pályázatokon vettem részt és megjelentek verseim antológiákban, hangos kiadványokban és jelenleg négy saját verseskötetet mondhatok magaménak. Igaz ez jól hangzik, de a négy kötet közül egy jelent meg az Uniser kiadó gondozásában a mási hármat én gondozgattam magánkiadásban. Szóval lényegét tekintve amatőr vagyok. Különösebb célom nincs az írással, a cél az írás. Szeretem a betűk, szavak fűzését és minden versemet gyermekemnek tekintem még akkor is, ha kicsit vagy nagyon elfuseráltak. Mezőcsáton élek feleségemmel és három kislányommal, akik a legfontosabbak az életemben. Szabadidőmben harcművészetet tanulok ill. oktatok, 3. Danos Ju Jitsu mester vagyok jelenleg.:-) http://janusvers.gportal.hu/ http://jujitsumezocsat.gportal.hu/

A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI

holt-ág
¡ voltál vagy s leszel
¡ őszi-szép
¡ csapongó

súlytalan kering
¡ Hajnali ébredezés
¡ Lelki-sebészet (műhiba)

Kifogytam magamból
¡ Elfelejtelek
¡ Kórházi váróterem
¡ Hazug
¡ Már csak gép

hajnalok
¡ Malmozz csak tovább
¡ Száradó
¡ Köd-öl
¡ Nyafogó (Mindenszentek előtt)
¡ Érintő
¡ nem virrad
¡ Új idők
¡ Majd
¡ Salétrom
¡ Suttogás
¡ Mifelénk
¡ törések
¡ Ág
¡ Hajnali felleg
¡ Ennyi csak az ember /egy járókelő halálára/

Vízfesték
¡ Jégláng

Falvak (javított)
¡ Falvak
¡ Visszaszámol
¡ szavak nélkül
¡ sóhajtani
¡ Hideg falak
¡ Pokoli semmi
¡ Pusztulás
¡ Hidegzuhany
¡ Vádirat
¡ Csend
¡ Lélekfa
¡ Csendes háború
¡ Sajgó ég
¡ Téli alkony
¡ Köd ereszkedik
¡ Didergő
¡ Kopott gomb
¡ Révedve
¡ Ébredés 2.
¡ Írok, csak úgy, senkinek
¡ Estefelé
¡ net- ro
¡ Megsápadó fű közül
¡ Én, a hitetlen
¡ Talán
¡ PETŐFIGulisio
¡ Becsípődés /agymenet/
¡ jégszilánkok
¡ Eső
¡ Csend a csendbe /Apóka sóhaj/
¡ Cukros kenyér
¡ Dokk-tor (irómia?)
¡ Reménytelenül
¡ Szárszó
¡ Az utolsó előtt
¡ Matt
¡ Az utolsó éj /2013/
¡ Esti kép
¡ Fonák
¡ Feszültség
¡ agg- telek
¡ Jelek
¡ Karácsony (ünnep?)
¡ November elején (apám sírjánál)
¡ az élet prése
¡ végül (bővített)
¡ végül
¡ Valahol valamikor - Őszszülő
¡ Feküdni a hóban
¡ 1981
¡ Szorítóban
¡ A hit peremén
¡ Csak egy szeg javított.
¡ Csak egy szeg
¡ Rongybaba
¡ Betakar, eltemet
¡ Hazámnak nevezni
¡ Halálos vers
¡ Ez nem az én világom
¡ Mint ócska poharat
¡ Ilyen ez a század
¡ Galamb
¡ Tél-lét (javított)

Világ javított
¡ Csak tudnám
¡ Véget ért
¡ Égi jég
¡ Csend, halál, szivárvány (egy képre)
¡ Horgonyok

Karácsony 2011
¡ Tél-lét
¡ Elköltözöm
¡ Kötéltánc (Hangulatok 3.)
¡ Mondd mi lesz
¡ Világ
¡ Ilyen a Magyar
¡ Százezer részre
¡ Már nem (Hangulatszínek 1.)
¡ Kés az asztalon /Magyarország 2011/
¡ 2011 ( 2)
¡ 2011
¡ Hangulatok- Szerelem
¡ Meteorok
¡ Kávétlanul
¡ Eső a város ráncain
¡ Hogy ki vagyok?
¡ Egy részeg festő a hegyen
¡ A Hercegi őszre /Prince: A szüret c. verséhez/
¡ Az elmúlás zuhataga
¡ Ha van hited
¡ Tollba-dobbant
¡ Lélekrengések 2. (bővített)
¡ Teniszütő (Mátyásnak tisztelettel)
¡ Lélekrengések 2.
¡ Lélekrengések 1.
¡ Havasokban
¡ Félvállról
¡ Verset írok én is /üzenet/
¡ Kigombolt szívvel
¡ Szóközzel írva
¡ Szívbillentyűn ír a lét/m/
¡ Ezerszínű egymásba ölelő rengeteg
¡ Ígéret nélkül
¡ Hajnali esõ
¡ Ez nem bicska, fricska (közkívánatra, verses zsörtölõdõ)
¡ Pernye
¡ Vissza Betlehembe
¡ A tél ölelése (Egy hajléktalan utolsó álma)
¡ Nomád
¡ Alkony
¡ Alkonyi álom
¡ Depresszió? /romokban/

Sorsok
¡ Hazafiak
¡ Magyarország 2007/összegzés/
¡ Hangulat
¡ Édesapám /karácsony elõtt/
¡ Könnyét hullajtja a gyertya
¡ Lenn a mélyben
¡ Csavargó remény
¡ Hársfaszív
¡ Õsz csókjától
¡ Megfáradt ritmus
¡ Sárban hagyott lábnyomok

Talán majd ma eldobom a tollam
¡ Virágkönny
¡ Vánszorgó idõ
¡ Sebzett szélû felhõk
¡ Felhõket felsebzõ
¡ Ember!
¡ Akác ága a csend
¡ Elég volt!
¡ Akácvirág

Álmomban láttalak /édesapám/
¡ A hazugság vára
¡ Visszavárt testvér
¡ Olvadó hó a szó
¡ Már lefelé
¡ Lesz-e?
¡ Tavaszi csúcs
¡ Az esõcsepp utazása
¡ Árnyékba fojtja
¡ Rozsdás szegek
¡ Szótlanul belehalok
¡ Az idõ
¡ Jégcsap
¡ Még ott is, akkor is
¡ Est porából
¡ A perc partján
¡ Töredék /egy nehéz idõszak/
¡ Még itt vagyok
¡ Ébredés
¡ Lángok
¡ Még nem tudom
¡ Kárpátok árnyékát festi a hajnal
¡ Hazámhoz
¡ Kopár hold
¡ A Tél fénye
¡ A jövõ felé
¡ Csak ennyi
¡ Akartam
¡ Kõbõl kõ
¡ Sárgálló sáson
¡ Két levél
¡ Égõ hegek
¡ Magányos bolygó
¡ Tavaszból Tél
¡ Poros földes út
¡ Hóba dobott

Sorokba zárva
¡ Elmosódó emlékek
¡ Vas-akarat
¡ A múlandokk-ról
¡ Várom a Tavaszt
¡ Jeges sötét
¡ Egy marék kavics
¡ Leteszem
¡ Vérzõ alkonyi fény
¡ Musztáng
¡ Esztelen gyilkosok /Fa halál/
¡ Szó karcolta remény
¡ Sóhajom jégvirág
¡ Még hiszek
¡ Lesz még
¡ Ha rám ragyog
¡ Ma csend van bennem
¡ Letérdelt a Nap
¡ Tavaszi csúcs /gyerkõc/
¡ Lassíts! /Az út széli keresztekhez/
¡ Repülj Tavaszom!
¡ Az elsõ király
¡ Számûzött fények
¡ Viharban
¡ Nélküled
¡ A múlt fátyla lebben
¡ Az utolsó perc
¡ Az utolsó órában
¡ Tûzön járok /álom/
¡ Ki nyeri a háborút?
¡ Õsz lép a tájra
¡ Sárga falevél
¡ Ha levél lehetnék
¡ Röppenõ gondolataim /Kislányomnak/
¡ A négy testvér
¡ A költõkhöz
¡ Alkonyi kép
¡ Fekete ajtó
¡ A csend vásznán
¡ Mit érnek?
¡ Ha a gondolat
¡ A város /Más vizek felé/
¡ Izzó fénytüzed kiveszem
¡ Nyári zápor
¡ Lehetnék….
¡ Az ég elõtt térdepel a föld
¡ Lelkem
¡ A hajnal karjában haldokolva
¡ Emlék
¡ A fû alatt
¡ Egy csomó a zsákon
¡ Hársfámhoz
¡ Naplemente után
¡ Hegyesre faragta
¡ Itt hagyom végleg
¡ A hársfán túl
¡ Hársfa / Húsz év után/
¡ Meggyfaangyalok
¡ Õsz
¡ Petõfire emlékezem
¡ Még ott is
¡ Cérnáját fûzi a remény
¡ Nyár volt /Tíz éve árván/
¡ Mikor…
¡ Eldobott kavics
¡ Karácsonyi történet
¡ Borús ég alatt merengve
¡ Lepihen a Nap
¡ Lezuhanva