Eső



Nehéz sárgás fény alatt                      
a lámpavas árnyékot nyög,   
eső szitál, a felszakadt   
aszfalton víz gőzölög.   

Ázott cigarettavég
a kátyúk zátonytengerén
hajózik, már várja a vég
egy csatorna fedelén.

Sár ver tanyát a járdán,
benne sétál egy bús alak,
lecsúszott kabát a vállán,
ütött - kopott, semmi lakk.

A sár feljajdul, fröccsen,
testét tépi a pár cipő,
az utca mártva közönyben:
lábnyomdázik az idő.

Felleg sóhajt, sebe mély
sárgán sajog a fájdalom,
a megvillanó  hold karéj
felragyog egy lábnyomon.

Tisztul az ég, pára száll,
a szellő mozgat árnyakat,
de megunja és szundikál
az elázott fák alatt.

Ágvillában ül a nesz
a csendből szakít  takarót,
már nem számít, hogy ma mi lesz,
csillag kacsint altatót.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-12 21:45:42
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-12 21:45:42