Dezső Márton
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
335.
| 2026.10.07 20:14 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Rázkódás
|
| Válasz erre | Az első versszak szépen bevezeti az olvasót a globális faluba, annak kozmikus és egyszersmind elkerülhetetlenül komikus perspektívájába. Az első bekezdés felvázolja az élet alapelveibe beavatkozó ember fausti gőgjének abszurdumát; a prózai én elhatárolódva ettől magától a kifejezéstől is már-már eltántorodik, a vallomásos, prezentáló jelleget ("kedves naplóm") elégtelennek ítéli a valóság féktelen tobzódásához képest, de mindezt a legkevésbé sem morózusan, hanem szép dinamikus lendülettel konstatálja.
Nagyszabású és egyéni között kecsesen siklik az ember, mint algedonikus (a kín pálcája és az öröm mézesmadzaga között táncikáló) gépezet leírásába a második szakasz, megkapó a 'test mint táj' toposz 'anatómia mint földrajz' szintre pörgetése ("a biztonság- és a boldogságkeresés lemezeinek tektonikus mozgása felszánt egy homlokot...").
A harmadik szakasz mágikus realizmusát ugyancsak eltaláltnak érzem, viszont a "miközben egy zalai barokk templom árnyékában könnyezni kezd a Mária-szobor." váltása már kibillent. Ez nekem erőltetettnek érződik az eddigiek olajozott, organikus hullámzásával szemben. A "miközben" eleve valami olyasmi, amit a szöveg általánosan éreztet, mindenhez hozzárak, külön kiírni felesleges, itt minden "miközben történik". A csodák firtatása pedig talán olcsóbb, mint a többi megoldás a prózában, túl kézenfekvő azon filozofálni már, hogy ami egyik népnek csoda, az a másiknak egyszerű tudományos jelenség, illetve hogy a 'globális faluban' a nagy számok törvénye alapján folyamatosan történnek csodálatos vagy borzongató egybeesések (minden másodpercben meghal pl. annyi ember a földön, hogy az egyikük halála olyan jellegű legyen, mint egy adott ember adott pillanatban lejátszódó gondolata, vagy ha nem is minden pillanatban, percenként legalább egy ilyen adódik). Aztán itt a mágikus realizmus is kényszeredettebb, mint a harmadik versszakban a Maslow- piramis mauzóleum, meg egy kicsit amolyan a közönség irányába túlságosan apelláló bájosság van benne, vagy akár szándékolt Hungarofuturizmus? Mert egyébként a hungarofuturista esztétikában ez a mű nagyszerűen megállja a helyét. Kíváncsi vagyok, más szerkesztők hogyan látják ezt a befejezést. | 334. 333.
| 2026.10.06 14:25 | Fűri Mária - szerki -- meo | Rázkódás
|
| Válasz erre | Érdekes, (részemről) többszöri nekirugaszkodást igénylő írás. Az én olvasatomban versszakonként lazábban vagy erősebben a Maslow piramishoz kapcsolódik. Képesek vagyunk-e az alapvető szükségleteink elé rendelni mondjuk a költészetet, művészetet, vagy egy nép szolgálatát? Az én tapasztalataim szerint általában nem. Különösen nem, ha gyerekekről is kell gondoskodni. Az olyan személy, mint Gandhi, aki nemcsak magát, de családját, sőt a nép többségét is képes volt mozgósítani, hogy akár életük árán is egy magasabb eszmét szolgáljanak, nem sok van. Szépen körbejárja a vers a témát, a jövő víziójától a boldogság keresésén át az abszurd megidézésig, a vágyott csodàt ironikusan megmosolyogva; mégis biztató, hogy a Szent Szűz a vers végén kacsint, mintegy jelezve, hogy nehéz helyzeteink megoldásai néha egészen váratlanul jönnek. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 332. 331.
| 2021.03.23 19:21 | Dezső Márton -- A lélek nulla foka
|
| Válasz erre | Mindenkinek ajánlom Tóth Imre költészetét, noha nem mindenkinek való.
https://www.magyarulbabelben.net/works/hu-all/T%C3%B3th_Imre-1966
Alig három napja hunyt el.
Nekem A lélek nulla foka és az Exit című kötete van meg, nem tudok és akarok elszakadni ezektől a szövegektől. | 330.
| 2020.09.15 15:04 | Dezső Márton -- Poltergeist // kötet ded.
|
| Válasz erre | 18-án, pénteken 16 órától az Írók Boltjában dedikálok, többedmagammal. A helyszínen a Poltergeist című könyvem megvehető.
Az esemény facebook linkje:
https://www.facebook.com/events/2685727671666271 | 329. 328.
| 2020.06.02 14:28 | Dezső Márton -- Poltergeist // kötet
|
| Válasz erre | A Parnasszus kiadónál, Székelyhidi Zsolt szerkesztésében megjelent Poltergeist című kötetem. A könyv a Parnasszus web-shop-jában, illetve az Írók Boltjában beszerezhető.
https://parnasszus.hu/termek/dezso-marton-poltergeist/
https://www.irokboltja.hu/
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Ilies Renáta - szerki | 327.
| 2019.01.17 17:32 | Dezső Márton -- re: meo | Partvonal
|
Válasz erre
Előzmény | A többes szám mint hiány - örökzöld téma, úgy látszik.
Itt érvényes észrevétel (különösen, ha egy suta összecsengés kényszerítette ki a többes számra utaló igevégződést - nem emlékszem, így történt-e).
Persze gondolhatnál a ruhára, mint ruhadarabok összességére. Köszönöm TGF, hogy írtál, üdv.: dm | 326.
| 2019.01.14 15:04 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Partvonal
|
| Válasz erre | Jó vers. De a ruhádat-áznak összecsengése túlontúl suta. Kik áznak? Mik áznak? A vége is kicsit az értelmesség kárára elmegy egy rosszízű rímelgetésbe. De összességében rendben van. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dezső Márton | 325. 324.
| 2019.01.09 17:36 | Dezső Márton -- Hitel 2019/1
|
| Válasz erre | Sziasztok. A Hitel januári számában olvasható - azt hiszem - 4 versem. Némi idő elteltével fogok belőlük ide is hozni.
Még mindig úgy érzem, érdemes a dokkon olvasni, ide verset feltölteni.
Mind a mai napig találok itt verset, ami tetszik, sőt olyat is, ami mintha nekem szólna, mintha értem, minta rólam stb., miközben a szövegalkotó nem ismerhet engem.
Számomra ez mégiscsak valami értékes dolog, ami remélem újra és újra utat tör magának itt is, máshol is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bátai Tibor | 323.
| 2018.11.15 10:38 | Dezső Márton -- Prae 2018/1
|
| Válasz erre | Sziasztok. A Prae folyóirat hamarosan megjelenő biopoétikai számában olvasható lesz két versem.
A folyóirat Facebook-oldalán elérhető a tartalomjegyzék: izgalmasnak ígérkezik. | 322. 321. 320.
| 2018.10.30 20:41 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Menetszél
|
Válasz erre
Előzmény | "Kő kövön nem marad" Dehogynem.. Láttad már a Gízai piramist? Egyébként az összes piramis ugyanúgy van felépítve, a maja, az azték, a kínai, a Húsvét-szigeteki is..(ott nem piramis volt, hanem hatalmas kövek egymáson, áldozóhely lehetett talán..) Semmi malter, csak kövek egymásra illesztve, ugyanazon építészeti stílus-elv szerint, pedig elvileg nem is beszélhettek egymással a mai tudásunk szerint. De mindegyik ellenáll a földrengéseknek.. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dezső Márton | 319.
| 2018.10.30 20:25 | Dezső Márton -- re: meo | Menetszél
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm TGF. Az első 2 sor volt meg először. Kő kövön nem marad.
Rímhelyzetben a szél. A rímeltetése/ a visszatérő sorok szándékos kockázatvállalás eredményei, erre kifejezetten emlékszem.
Jó lenne ha a nyugati boszi jósolna a pakli tarotunkból, de mi van ha nem akar, ha nincs is nyugati boszi. Nyugaton se, pedig mi derék emberek arra visszük lapjainkat.
A szövet rímkényszer eredménye. Most ennyi jutott eszembe, meg az, amikor a Mekk Elek építkezett. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 318.
| 2018.10.30 19:57 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Menetszél
|
| Válasz erre | Ez három különálló versszak. Úgy értem, nem túl koherensek egymással. Itt a napokban sokszor találkoztunk azzal a kifejezéssel, hogy ez vagy az a vers "enigmatikus".. Ha olyan szöveggel találkozik az ember, amihez nincs türelme, hajlamos mindjárt rejtvényt keresni benne. Abszolút nem enigmatikus a vers. Inkább széttartó. Az utalásai egyértelműek. Előre megjegyzem, számomra nem azért széttartó, mert nem találok érvényt abban, amit közölni kíván, hanem azért mert rosszul, hanyagul van felépítve. Több helyütt például a mondanivaló kárára lesz a kényszeredett rím.. Amúgy a rímelés is hanyag, nem is kicsit. Az egyes szakaszok végének repetitívsége is inkább kényszeredett, vagyis ha jól sejtem, leginkább az ötlettelenségre utal. Előbb volt talán meg ez a strófavégi mondat, mint maga a vers. Azaz, erre lehetett építeni. Márton becsületes, talán szól egy-két szót erről.
"A kövekről levesszük a követ
Házaink teteje a földig ér
Szálakra foszlik arcunkon a szövet
És sót fúj cserepes ajkunkra a szél"
Amikor házat építek (bármit), már az első téglánál látom, mi lesz belőle. Ahogy a lebontás is egy fontos dolog. Ez lehet lelki aktus is. A kép szemléletes, a kövekről veszem le a követ. Apránként és módszeresen bontok le valamit. A metaforikusság elvitathatatlan. De a földig érő háztető képe azért szerencsétlen itt, mert ha ehhez hasonlítok valamit (hasonló és hasonlított viszonya..) akkor pont a tetővel kezdem a bontást.. Hogy itt valaminek a bomlásáról van szó (talán az én.. a lelki tartalom..) jól mutatja a harmadik sor is. "Szálakra foszlik arcunkon a szövet" De hogyha az arcunk szálakra bomlik, nem tudom az archoz tartozó ajak hogyan lesz aztán cserepes. Mindenesetre hangzatos volt az utolsó sor, de engem nem tudott becsapni. Inkoherens.
"Megindulunk a naplemente ellen
Tömött sorokban senki sem beszél
Árnyékba húzódik előlünk a jellem
És sót fúj vicsorgó fogunkra a szél"
Megindul a naplemente ellen. Hoppá! Itt lázadás ütötte fel a fejét! Komoly dolog. És a második sora ennek a szakasznak szépen illeszkedik is ehhez. Mert a befolyásolható többség együtt tud csak erős lenni. Összetartó ereje abban van, hogy egy közösséget alkotnak, mindegy milyen eszme vagy cél tartja össze őket. vagy ahogy Fodor Ákostól tudjuk;
"Bármilyen Csoport
eleve kirekesztő:
ez tartja össze."
Így is lehet értelmezni. Például a gyűlölet vagy a gyűlölet tárgya nagy összetartó erő, bár erről a vers nem beszél. Igazából a második versszaknak csak messziről, nagyon messziről van köze az elsőhöz. Grafitcerkával kár is lenne összekötni, nem látszana semmi, valami élénk tussal lenne érdemes. És az árnyékba húzódó jellem segít is, hogy értelmezzem a versszakot. de a repetitív zárósor megint felesleges. Igaz, hogy a vicsorgás nagyon is találó, helyénvaló.
"Zsebünket lehúzza a pakli tarot
Húz-e a nyugati boszorkány ha él
A kondérban meleg víz merjünk egy nagyot
És sót fúj kilógó nyelvünkre a szél"
Ez a Sorsunkról beszél gyerekek. Kollektív sors, nehéz, sötét, elkerülhetetlen. Az a baj, jósolni nem tud, mert akkor tudnia kellene, hogy a jövőt nem lehet megmondani. Az igazi jós javasol. Ebből van a magyarban a "javasasszony" kifejezés. Minden igazi jós javasol a jövőt illetően. A nyugati boszorkány (Óz..) persze a mesékben él még tovább vagy ezer évig, vagy amíg ember lesz a Földön. Ez a két utalás az utolsó versszakban egymás mellett azért szerencsétlen, mert semmi közük egymáshoz. A tarotban a mindig hibázó, emberi énünk a bohóc, a bölcs pedig a szakadék felé igyekvő bolond. Igen, a bolond a bölcs. Nem győzött meg a vers, de fontos dolgokat érintett. Van benne erő, spiritusz, de túlontúl széttartó, kidolgozatlan. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Dezső Márton | 317.
| 2018.10.30 08:02 | Burai Katalin -- re: meo | Menetszél
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tibi,
sokunknak kinyílik Dezső Márton költészete, a Menetszél versét 217-en olvastuk eddig. Mi, akik keressük és rájárunk a D.M. versekre fel tudjuk oldani a rejtjeleket és megfejtve eszmélésünket szolgálja. A Menetszél-ben azt a gondolatsort, hogy a költő szerint kiválasztott három tételben foszlik, összedől a rend, és az ember is így adja meg magát a halál oltára előtt. Nincs Rend. Nincs olyan Rend, amely beleegyezne létünkbe. | 316.
| 2018.10.29 21:51 | Dezső Márton -- re: meo | Menetszél
|
| Válasz erre | Kritikai észrevételed érvényes lehet, attól függetlenül, hogy nem gondolom annak. Számomra ennek a helyzetnek a felismerése teszi izgalmassá, amit írsz; köszönöm.
| 315.
| 2018.10.29 20:57 | Juhász Tibi - szerki -- meo | Menetszél
|
| Válasz erre | Izgalmas, de nem találtam olyan értelmezést, amivel kinyílna nekem a szöveg. Túlzottan sejtelmes, kevés fogódzót nyújt az olvasónak. Az enigmatikusság nagy erény is lehetne, de itt feloldhatatlanságát zavarónak éreztem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Burai Katalin | 314. 313. 312. 311.
| 2018.08.12 11:52 | Juhász Tibi - szerki -- meo | Poltergeist
|
| Válasz erre | A harmadik tényleg bámulatosan erős, viszont az első kettő nagyon visszahúzza. Mivel ez a vers három versszakból áll, nálam múlik, de az utolsó strófa miatt arra biztatnám a szerzőt, hogy dolgozzon még rajta, és a zárlatból induljon ki. Nagyon jó dolgok sülhetnek ki belőle. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 |
|
