Új partok felé

Mennék már, higgyétek el,
de hol van az a hely e tájon kívül,
mely átölel, ha eljön az idő,
még emelkedik-süpped a tüdő,
ám fénytelen bennem a vér,
és akár folyóhordalék a gáthoz,
úgy lötykölődik erem falához.

Tudom, van, ki ezerszer elátkoz,
kit érdekel, már nincs közöm
se holnaphoz, se mához,
a tegnapokból jöttem, tartok a semmibe,
nem vagyok, se boldog, se boldogtalan,
senkije senkinek, a hideg hideg,
a forró forró, közönyöm is bizonytalan.

Lehet, otthontalan leszek,
csillagos sátor alatt alszom,
temetők dombjain, rácsok mögött,
ha majd ördögöt látok delilálva,
nagyot kiáltok, de hiába,
boromból ne kérj, mert nem adok,
'rabok legyünk vagy szabadok' bla , bla, bla.

Csak ballagok,
fölöttem a friss lombok zárt világa,
nem mindegy, hogy mennyei szélben felolvadok,
vagy elrohadok gennyes földmuzsikában,
mikor majd rögök döngölik hajóm,
salom, salom, testvér, idegen ez a kikötő,
gyerünk hát, keressünk új partokat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-03 16:42:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-03 16:45:18