a kór házában 2
rózsából szőtt színt
hálóingére az éjszaka
haragudott rá
kímerithetetlenül
mérte rá a kínt
a fluoreszkáló óramutató
mintha visszafele haladna
legalábbis stagnálna
magányát néha kedvelte
máskor visszataszítónak tűnt
számára is
mesélt róla így vagy úgy
a nap lassan szétterítette palástját
először a falon lévő portrén
Jóska bácsi pomádés bajuszán
bukfencezett át
aztán a vitrinben ölelkező delfinpáron
kacagott egyet
majd felkúszott Mariska néni
takaróján egészen a nyakáig
ott kicsit inogva megállt
nem mert tovább menni
félt az öregasszony
mocskos szájától
hetvenkilenc szép kor
aki megéri
mondják mások
hisz ez ajándék
de a mások
nem tapossák
az út végét
a pesszimista viszont
gyűlölködik
hol ezért hol azért
nem jó semmi
soha nem is volt
a torkára tapadó morzsáktól
fulladást imitál
rohan hozzá akinek kell
hisz nem tudja meddig teheti
majomszeretetmanipulációs
készüléke kifogástalanul működik
sajnálja magát
rettenetesen
hatékonyan építi le
az összes pozitív érzelmet
családja arcáról
vérprofi
és még csak nem is sejti
szoknyájának foszló korcában
már a csillagok paroláznak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-06-03 05:54:35
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-03 05:54:35
