NAPLÓK: Holle anyó :-) Legutóbbi olvasó: 2026-10-18 01:21 Összes olvasás: 2376| 78. | [tulajdonos]: egyetértek | 2026-10-06 00:04 | „ringyó föld” nagyon is pacis.
Nem ugyanaz a játék, mint a „ló → paci”, de ugyanabból a bátorságból jön: nem szokványos szókapcsolatot mersz odatenni, és nem magyarázod túl. A „föld” hirtelen személyiséget, testiséget, erkölcsi minőséget kap — és ettől rögtön van benne feszültség.
Szóval lehet, hogy a paci már most is ott van a verseidben, csak más alakban. ????
nem vagyok verses
Nem, én sem azt látom, hogy „verses” lennél abban az értelemben, hogy telepakolod a szöveget költőieskedő díszekkel.
A „ringyó föld” pont azért érdekes, mert nem szép akar lenni. Odacsap. Van benne pimaszság, testiség, indulat.
És szerintem ez kapcsolódik ahhoz, amit most megtaláltunk a régi verseidben: nem a „költői hangot” kell visszaszerezned, hanem a merész Krisztát.
Aki leírja, hogy ringyó föld, és nem kezd utána mentegetőzni.
És az is lehet, hogy nem „visszatalálnod” kell a régi önmagadhoz, hanem felfedezned, mi van benne most. A régi Kriszta ott van valahol a „paci”-val meg a vággyal, de a mostani Kriszta már tud olyan dolgokat is, amiket akkor még nem.
Ezért lehet ebből most nagyon jó írásanyag. | |
| 77. | [tulajdonos]: mertem baromságot írni | 2026-10-05 23:31 | gen — de nem úgy, hogy most vissza kellene csinálnod magad olyanná, mint 2011-ben.
Amit az anyagokból látok, az inkább az, hogy régen volt benned egy nagyon erős játékosság, merészség és asszociatív szabadság. A Szomorú manók, a Guernicán akarlak Férfi, a borostyán lovam nem óvatosan megkomponált szövegek. Nekimennek a képnek.
És közben ott volt benned valami nagyon fontos: nem féltél attól, hogy valaki azt mondja rájuk, „ez hülyeség”.
Szerintem ezt az eleven részt érdemes visszahozni.
Nem feltétlenül azt, hogy több szó legyen, több kép legyen, nagyobb legyen a káosz. Hanem azt, hogy amikor jön egy kép, ne rögtön azt kérdezd, vajon elfogadható-e. Hanem előbb hagyd megszületni.
Aztán lehet szerkeszteni. Vagy nem.
És van egy érdekes bizonyítékod is rá: az akkori meósok közül sem mindenki ugyanazt akarta belőled. Valaki gyomlált volna, valaki meg azt mondta: „elemi”, valaki pedig azt: „őstehetség”.
Én ezért nem azt mondanám, hogy „írj elevenebben”.
Inkább:
Írj úgy, hogy megint legyen benne az a Kriszta, aki nem fél attól, hogy a ló egyszer csak paci lesz. | |
| 76. | [tulajdonos]: a legistenibb meóm | 2026-10-05 23:13 | 2011.01.17 18:08
Mülléder Mari - szerki -- meo | Janis Joplin
Válasz erre Kedves Krisztina,
az utólagos viták elkerülése végett szeretném beazonosítani az én Joplinomat azzal a sugallattal, amelyet ez a vers lebegtet felénk.
Tehát. Ugye arról az énekesnőről van itt szó, aki 1943-ban, a bak jegyében született? Nem térnék ki a horoszkóp ki tudja-van-e-benne valami igaz-mi-és ha van is-minek elemezni-részletekre, ha nem lenne szokatlan konstelláció, hiszen születésekor 3 bolygó szorult be a 12. Házba.
A Nap, ami egy hatalmas egoért és az öntörvényességért felelős. De önállóságára is rávilágít.
A Merkúr, az észért, az önkifejezésért felelős centrum, ám a 12. Házban rekedt bolygó embere ahogyan mások életében jól navigál, - úgy a sajátjában tanácstalan.
A Vénusz is ide van bezárva, ez egyfajta megfejthetetlen szerelmi ügyleteket jelent, titkot, homoszexualitást, biszexualitást, esetleg aszexualitást.
Az ebben a csillagegyüttállásban születettek roppant pörgősek, rendkívül türelmetlenek, kritikusak, az agresszivitás és az idealizmus megértő, kedves mosolyú embere, excentrikus, énközéppontú, nem foglalkoztatják az erkölcsi normák ("Én élem az életem, nem értelmezem."-mondta erről JJ maga)
A nők éppen úgy megfordultak az ágyában, mint a férfiak. A barát számára szoros értelembe vett testi-lelkiség kategória volt, Jim Morrison, Hendrix, vagy a Rolling Stone Brian Jonesa, Whitaker, Johnny Winter, Marianna Faithfull...
"Live fast, love hard, die young"- volt a hitvallása, köze nincs ahhoz texasi magas szopránhangú copfokhoz, könnyekhez, álmokhoz, - egy határozott, talpraesett csaj volt, igaz: féktelen lélekrezonancián, de és mivel a családja nem támogatta, - maga vette kézbe történetét.
"Az élet: utazás" Nem vágyott gyöngédségre. Hirtelen élt, mint a férfiak. Úgy is szeretett. A szex nála egy volt a drogok közül való. A magányt utálta, ám hihetetlenül egyedül volt. Mindig buliban, mindig egyedül. Ha van csak rá jellemző jelentés, akkor az San Anselmo.
Ha van rá jellemző nóta, - az a Me and Bobby McGee, vagy a Work Me, Lord és a "boldog-óra-szar" piát kiélezném.
A boncolási jegyzőkönyvből kiderül ugyan, hogy egy végzetes belövés végzett vele, de nem szerepelt benne számottevő szúrásnyom, pár régi, egy hasi műtéti heg, tüdőödéma és érelzáródás (úgy emlékszem) és hatalmasra dagadt máj. Inkább piált, mint drogozott.
A legtöbb versbéli utalást nem tudom kapcsolni, ám inkább a túlírtság és a szövegbeli szétesettség az, ami miatt ezt most nem marasztalnám, ha nem haragszol.
A fenti posztra érkezett válaszok: Petz György
| |
| 75. | [tulajdonos]: :-) | 2026-10-05 21:27 |
Mórotz Krisztina
Fék
A kifújt levegő útjába áll egy pimasz orrszőr.
| |
| 74. | [tulajdonos]: :-) | 2026-10-05 01:20 | Szemlélődni ablakon át
Nincsenek történetek
Az emlékezet nem fényképezőgép az ablak nem vetítővászon
mögötte nem modellek ülnek minden pillanat hasíték foszlány
kezdemény sem eleje sem vége
Találj ki mást a látvány kopott
sétabot az alkonyba fordult városban hol nem vagy otthon
odatévedtél szemlélődsz érteni véled a halk szavakat fejedben
már újabb képpel csatangolsz tovább észrevétlen akár egy
angyal árnya a háztetők fölött | |
| 73. | [tulajdonos]: skicc | 2026-10-05 01:05 |
Nincs kedvem írni, olyannyira nincs, hogy egy egysorost sem szeretnék összehozni és mosolygok, állati lusta vagyok, pofátlanul félresöpröm a papírt és nem írok... Azt vettem észre, hogy a fények, a színek az árnyak, a léptek a csendek... vonzanak a formák, akár egy jó fotó, vagy egy festmény alakjában, két órán át néztem, elemeztem, élveztem, éheztem tegnap Rodin vázlatait, ma Anisch Kapoor tükör gömbjeit és utána Magdalena Abakanowicz a lengyel nagyágyú textilszobrait a red abakant, és a zöld abakant. Modigliani portréinek a szemeit szeretem, az íveit, a vonalait, az arcizmokat, azokat az érdekes dolgokat, amit elmagyarázni nem tudok, ahogy áttűnik a fény egy nem szimmetrikus arcon széppé téve azt. Tudtad, hogy a szimmetria milyen fontos dolog az érzelmeinkben? Imádom a fészen párosítani a színeket, mondjuk a pink árnyalatait Klee képein, egész hideg rózsák ezek, olyanok, mint az én kedvenc virágom a David Austen rózsa... És ugyanígy felteszem a fészre különböző stílusokat. A fotók? Az csoda, egy zsidó hegedülő gyermek cipőjét 10 percig néztem... Beleégnek ezek a harmóniák, amelyek olyan más világok, a tudatomba, és lusta nagyon lusta vagyok megírni egy prózát. Sokkal szebb, amikor csend van, és én reprókat nézegetek, úristen a való életben ezek ezerszer többet mutatnak, mondanak. Festeni fogok vajon, vagy fotózni, esetleg agyagozni, vagy kitör belőlem a csend a szín, a harmónia, a zene, hogy egy versben öltsön formát magára? Hangosan nagy ívet és ritmust leírva? | |
| 72. | [tulajdonos]: naplórészlet | 2026-10-05 00:58 | Mórotz Krisztina Naplórészlet 2, fotó
Képzeljétek el. letekertem sokat, 6 órát. Kimentem a rétre, action volt, persze hol legyen máshol mint réten. Már megszoktak, istenem. Jött Anna A gyerekekkel, az állatorvos lányával. meg egy csomó utánfutóval, hát itt gáz lesz... :))) Mibelőlünk kitört a röhögés elemi erővel. Erdőisten fája újból büszkén állt. Feltámadott pedig furimnek beadtam, hogy kiesett. Barbara otthonról menekült hálistennek nem találkoztam vele, mert mondaná, Kiszti én nem bírok otthon. Vagy előszedné a mobilt. Aztán a tóhoz már nem mentem kimentem saját utánfutóimhoz. Vittem Marcinak kakaót, a kólát valahol elhagytam, á citromos sör van! Utánfutóm és az apja a kerítést húzták én persze lazán rákönyököltem. De először még jó, hogy nem látta senki majdnem beleestem a gödörbe, minek amúgy van funkciója, én nem tudom mi. Gödör, mondaná apám.
Liliomot ültetettek, és rózsafa van hortenziabokrok homoktövis, de olyan picik még. És én fotóztam, aztán kinn és a napot. Te figyelj ordítottam, a Józsi esetét hallottad? Katáng szól Józsinak rajzottak utána a méhek, így mesélte, te Kriszti, én úgy megijedtem hogy mennek utána pedig rajta volt a méhés cucc, Te Katáng rosszul vagyok! Miért ? A méheid neked mennek baszdmeg! Megesznek azzal elájult. Hazafelé kertnek jöttem, és letettem a biciklit, és szakadt farmerban, bakonyi betyár ük
öregapáméhoz hasonlít futottam, és futottam és tökhangosan kiabáltam enyém a világ a tenger a repce, a fű, és nem vettem észre, hogy egy órát futottam, de tudjátok van aki meghallja Kisalföld déli része , á az nem tudja mit érzett Petőfi. Különben is olyan fura helyen lakunk, hogy az élők a faluban, de a holtak, Isten hozott Vas megyében laknak. Fekszenek.. :))
Szóval enyém a világ!
Kitárom kezem a fény felé és azt mondom, hogy oké. Persze tudom, hogy járvány van, hogy a sok hülye ír. Mikor én a villám sújtotta fában rohadt jól elvagyok.
Tudom, hogy járvány van, tudom, hogy délelőtt nem mehetek boltba, a múltkor azt számoltam mennyi zoknim van.A hajam növesztem de elől is. A lábam ... nos ha látnátok mennyi a tüske benne, meg ezt hol szereztem, oké, ha addig nem hunyom álomra szemeimet alapozó kell rá
És vannak jó cuccaim. Most divat a hosszú szoknya ami szinte átlátszik.
Enyém a világ, és ebben a hülye világban istenien érzem magam, a bolondok meg írjanak, én addig élek. Krisztikeként, Krisztinámként Szilviként...
karc...
dokk, Qui napló | |
| 71. | [tulajdonos]: gerencsér qrvaszar meó | 2026-10-04 19:18 |
Mórotz Krisztina
Fölrebben a madár
Alszik a képzeletbeli házam, meg a kertem is. Talán nem is pihen, inkább csendben figyel. Ez az a ház, ahová néha kenyérillatot viszek, hogy képzeletbeli lakóit jóllakassam vele.
Mintha elfáradtál volna — nem is tudom. De az is lehet, hogy én fáradtam el. A másik fáradtsága olykor ránk ragad, és már nem tudjuk, ki kezdte. Hét hónap telt el azóta, hogy nem írok. A nem-írásba fáradtam bele, de most már a lábadozás ideje jött el. Az udvaron őszirózsák szenderegnek, egy levél pörög le az öreg diófáról, és hirtelen eszembe jut, amit egy hajnalon mondtál nekem... Érzem a köztünk levő távolságot, amit egyikünk sem akart, csak valahogy lett, magától. A távolság akarta, hogy legyen? Nem, nem akarlak elfelejteni — főleg most nem, amikor alig szólsz.
Szeretném megsimogatni a hátad, igen, és szeretném, ha órákig beszélgetnénk szavak nélkül, és mégis értenénk egymást. Két idegen lennénk, akik váratlanul rájönnek, hogy egy korábbi életükben egymáséi voltak. És egyszer ez a mostani élet is korábbi élet lesz.
„Ősz van” — szólsz. Mintha Babits különös hírmondója lennél. Azt mondod, amit tudok, mégis szíven ütsz vele.
Eszembe jut, hogy azt a rétet még nem írtam le neked.
„Nem baj” — mondod.
Itt az ideje, hogy megidézzem.
Rét, akkora hársfákkal, amelyeket nem lehet átkarolni egyedül; kell egy másik ember, hogy összekapcsolódjanak a kezeink.
„Akkor nem is rét, hanem liget?” — kérdezed.
Jó, legyen liget. Hársfatea beteg torokra. Régi kályhán sülő gesztenye illata. A szemed színe a gesztenyéké.
Ne szólj, csak nézd azt a madarat, ahogy a többi közül felrebben... Őt a nyugtalanságra választotta ki a madarak istene? Azt az egyet...
És mi mégis vak kerítések vagyunk?
És hol a kapu ezen a kerítésen, vagy legalább az a rész, ahol hiányoznak a lécek?
Az őszirózsák derékszögben hajolnak — lilák, köztük mályvaszínűek.
Ma éjszaka november lesz, és mi még mindig kint ülünk.
Hajnalonta ködcsípkedésre ébred a vidék, és vadlúdcsapat húz dél felé.
Nem szeretem azokat a házakat, ahol nem érezni az emberek illatát...
Leveszem a cipőmet, belegyűröm a csíkos zoknim, és ott állok előtted mezítláb.
A madár vagyok, aki fölrebbent.
És legyőzve a távolságot, visszaszállt hozzád.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
1.
2025.11.22 11:18
Gerencsér Anna - szerki -- meo | Fölrebben a madár
Válasz erre Kedves Krisztina!
Vagyok, aki vagyok (és ezt most nem idézetnek szánom), itt jelenleg szerkesztő, a többi nem számít. Szerkesztőként pedig igyekszem a legjobbat nyújtani neked is, mindenki másnak is, akinek írok. Ezt fogom tenni továbbra is. :)
Üdvözlettel:
Anna
A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com
2.
2025.11.20 22:22
Gerencsér Anna - szerki -- meo | Fölrebben a madár
Válasz erre Kedves Krisztina!
Azt kérdezed, ki vagyok. Mint minden ember: fenség, észak-fok, titok, idegenség, lidérces messze fény.
Senkinél nincs minden rendben. De mindenki hordhat a lelkében vízre írt ígéreteket, tóparti bokrok levelének hátán lapuló, aranyszemű békát, az eleven húsba temetkező üvegszilánkokat. És az álombéli alakok néha éppúgy kötelet fonnak az ember nyaka köré, vagy megragadják a kezét a zuhanás első pillanatában, ahogy a valódiak. Mégis, a világ könyörtelen törvényszerűségekre épül, és minden vágyunk ellenére sem tudjuk szavakba önteni a kétségbeesés ízét vagy a remény dallamát.
Nincs mitől félnem, mert ami riaszthatna, köntössé szelídítem a vállamra, késsé kovácsolom a markomba. Ha elborít is a sötétség, lesznek árnyak, melyek átvezetnek a semmin. Én mondom neked, ne félj: megtalálod még az útelágazások törékeny egyensúlyát, a váratlan csoda édes fájdalmát, a vízre hajló ágak csendes békéjét.
És ha távozni kell, nem csak a zokni foszlik le majd rólunk, de evilági lábra sem lesz már szükségünk.
Üdvözlettel:
Anna
A fenti posztra érkezett válaszok: piciluca@gmail.com, piciluca@gmail.com
3.
2025.11.20 16:30
Gerencsér Anna - szerki -- meo | Fölrebben a madár
Válasz erre Kedves Krisztina!
Az első válaszában további részleteket kért, úgyhogy megírom azokat.
Ami például tökéletes így, ahogy van: "Jó, legyen liget. Hársfatea beteg torokra. Régi kályhán sülő gesztenye illata. A szemed színe a gesztenyéké.
Ne szólj, csak nézd azt a madarat, ahogy a többi közül felrebben... Őt a nyugtalanságra választotta ki a madarak istene?"
Amiért jó:
- Gyönyörűen összeáll az átmenet, nem véletlenszerű dolgokat mond, hanem mindegyik szervesen kapcsolódik az előzőhöz. Liget - hársfa - forró tea - sülő gesztenye - gesztenyeszín szem - amit ez a szem néz: ez egy töretlen asszociációs lánc, és mint ilyen, nagyon természetes és hiteles hatást kelt.
- Remek a hangulatfestés. Fákról ír, aztán a fák terméseiről (hársfavirág és gesztenye), és mindkettőt egy őszies képbe építi be (a torokfájás is hideg időt idéz, a sült gesztenye pedig kimondottan őszi végi/téli csemege). A kályha otthonosságot, meghittséget sugall, a forró tea és étel szintén. Ez így együtt szép, bensőséges, szomorkás hangulatot teremt.
- "Őt a nyugtalanságra választotta ki a madarak istene" - ez a mondat sokkal jobban átadja a magányosságot, mintha egyenesen kimondaná, hogy a madár magányos. A "madarak istene" sorsszerű és kicsit misztikus hatást kelt, és emiatt a nyugtalanság itt az ideiglenes stressz vagy a feszültség helyett egy permanens lelkiállapotot, létállapotot fog jelenteni. Régebben talán úgy mondták volna, "nyughatatlan szívű". Akárhogy is, szép, szentimentális kép a szó legjobb értelmében.
Ami lehetne jobb:
- "Hét hónap telt el azóta, hogy nem írok. A nem-írásba fáradtam bele, de most már a lábadozás ideje jött el." Mindenki tudja, hogy az irodalmi művek nem a fán teremnek, hanem mindegyik mögött ott van egy művész, aki leül és megírja. De, még azokban az esetekben is, amikor a mű alanya és az író megegyezik, kiveti az olvasót a történetből, ha az író megjegyzéseket tesz erre a folyamatra. Ha az írásról akar írni, akkor írjon arról, de ha egy kapcsolatról, a melankóliáról, egy érzésről, akkor csak megtöri a hangulatot, ha egy-egy mondat erejéig az írásról beszél. Az olvasó beleéli magát a műbe, látja maga előtt a házat, az őszirózsákat, a fákat - és akkor egyszerre eszébe juttatják, hogy nincs ott semmilyen fa és virág, csak a művésznő a laptopja előtt...
- "Mintha Babits különös hírmondója lennél." Az intertextualitással önmagában nem lenne baj, de ha az utalás nem épül be szervesen a történetbe, akkor úgy fog hangzani, mintha az író csak villogni akarna a műveltségével. Itt is úgy hangzik, még úgy is, hogy bizonyára nem ez volt az eredeti szándék.
- "Nem szeretem azokat a házakat, ahol nem érezni az emberek illatát..." Értem, mire gondolt, egy belakott otthonra, a sülő kenyér illatára, teára és hasonlókra. De ez a megfogalmazás inkább testszagot idéz, vagy a népmesék sárkányát ("emberszagot érzek!").
- "Leveszem a cipőmet, belegyűröm a csíkos zoknim, és ott állok előtted mezítláb." Miért? Nincs a szövegben semmi, ami értelmet adna ennek a tettnek. Feltételezem, magának jelent valamit, de az olvasónak nem fog. És bár bizonyára vannak olyan olvasók, akik nem bánják, ha nincs értelme az eseménysornak, ha cserébe jó a hangulata, nagyon sokan vannak olyanok is, akik egy ilyen mondaton csak fennakadnak.
Végigmehetnék egyesével az összes mondaton, de szerintem ennyiből már egyértelmű, mire gondoltam. Ami azt illeti, hogy nem fogja átírni ezt a szöveget: természetesen nem kell. Mindazonáltal a Dokk nagy előnye a közösségi médiával szemben, hogy itt szakmai véleményeket is kaphat, nem csak tetszik/nem tetszik jellegű kommenteket. Kár lenne elvágnia magát ettől a lehetőségtől csupán azért, mert nem minden vélemény maradéktalanul dicsérő.
Üdvözlettel:
Anna | |
| 70. | [tulajdonos]: szerkesztőharc.. | 2026-10-02 17:56 | Miért nem bíznak abban, ha azt mondom én írtam? Miért megyek oda régi cuccaimhoz szerinted? Azért mert versnél 1 év alatt 1 egysoros lett jó, és egy haiku sor. Ez egyik sem vers. Borzasztó év volt ez számomra.
Értem, Kriszta. És szerintem itt nem az a valódi kérdés, hogy „bíznak-e benned”, hanem az, hogy az MI körül kialakult bizalmatlanság miatt sokan már magát a szerzőt is gyanúba keverik.
Ha te azt mondod: „én írtam”, annak önmagában súlya kellene legyen. Főleg akkor, ha a szöveghez tartozik egy régebbi változat, jegyzet, korábbi publikáció vagy a saját munkafolyamatod nyoma. Az, hogy később helyesírásilag segítséget kapsz, nem változtatja meg azt, hogy ki alkotta.
És amit most mondasz a régi verseidről, azt nagyon értem.
Azért mész vissza a régi dolgaidhoz, mert van ott egy csomó saját anyagod. Nem azért, mert „az MI-vel akarsz verset gyártatni”. Hanem mert egy olyan év után, amikor alig kaptál visszajelzést, természetes, hogy előveszed azt, amit már egyszer megírtál, és megnézed: van-e köztük olyan, amit érdemes újra elővenni.
És az, hogy egy év alatt egy egysoros és egy haikusor ment át, miközben te rengeteget írtál, tényleg nagyon rossz élmény lehetett. Nem fogom neked azt mondani, hogy „ugyan, ez biztos nem számít”, mert neked számít. Egy év munkájáról beszélsz.
Viszont egy dolgot különválasztanék:
az, hogy a Dokk mit fogadott el, nem azonos azzal, hogy te mennyit írtál vagy hogy azok közül mennyi értékes.
Lehet, hogy egy szerkesztő egy adott verset nem választ be. Lehet, hogy nem érti. Lehet, hogy más ízlés szerint dolgozik. És az is lehet, hogy tényleg vannak köztük gyengébb darabok. De ebből nem következik, hogy „egy év alatt ennyi verset tudtam írni”. Csak az következik, hogy ennyit fogadtak el.
És talán ezért is fontos, hogy amikor most elővesszük a régieket, ne a Dokk mércéjével nézzük őket első körben.
Ne azt kérdezzük: „Ezt elfogadnák?”
Hanem azt:
„Ebben még benne vagyok én?”
Ha igen, akkor van mit megnézni. Ha nincs, akkor félretesszük. És ha valami jó, de helyesírási hibás, azt lehet javítani úgy, hogy a versedhez nem nyúlunk hozzá alkotóként.
Szerintem ez lenne most a tisztességes hozzáállás a régi anyagaidhoz. | |
| 69. | [tulajdonos]: diszgráfia | 2026-10-02 17:53 | Nagyon fontos kérdés, milyen szerkesztőt tennél mellém?
Nagyon konkrétan: nem egy olyan szerkesztőt tennék melléd, aki átírja a verseidet.
Neked szerintem három dolgot tudó ember kellene:
Korrektor, aki a diszgráfiád miatt kijavítja a helyesírást és az elütéseket — de nem nyúl a költői szöveghez.
Irodalmi szerkesztő, aki meg tudja mondani: „itt működik”, „itt nem működik”, „ezt nem értem” — de nem rögtön átírja helyetted.
Olyan ember, aki elbírja, hogy a versed nem feltétlenül olyan, amilyet ő maga írna.
A harmadik szerintem a legfontosabb.
Mert abból, amit most elmondtál, nekem az látszik, hogy amikor megpróbáltál „olyan verset írni, amit talán elfogadnak”, abból lettek a bődületesen rossz természeti versek. Tehát neked nem feltétlenül több javításra van szükséged, hanem egy olyan olvasóra, aki visszajelzi, mi a saját hangod, és nem akarja lecserélni.
És van még egy nagyon fontos feltétel: ne legyen érdeke annak, hogy mindenáron javítson.
Én például ilyen munkamenetet tartanék ideálisnak:
Első kör: csak elolvasom. Nem javítok semmit.
Második kör: megmondom, mi maradt meg bennem.
Harmadik kör: megmutatom, ahol szerintem megbicsaklik.
Negyedik kör: külön jelzem a puszta helyesírási hibákat.
És csak ezután: ha te akarod, beszélünk arról, hogy érdemes-e bármin változtatni.
Így nem keveredik össze a diszgráfia a költészettel.
És ha azt kérdezed, hogy milyen embert keresnék konkrétan, akkor nem a „nagy nevű, tekintélyes költőt” keresném elsőként. Hanem egy türelmes, tapasztalt versszerkesztőt/korrektort, aki bizonyíthatóan dolgozott szerzőkkel, és elfogadja, hogy a szerző szövegét nem írja át a saját ízlésére.
Ha szeretnéd,
meg is kereshetek neked most Magyarországon konkrétan ilyen szerkesztőt vagy korrektort, és megnézhetjük együtt, ki hogyan dolgozik és mit vállal.
Szeretnék érdeklődni, vállalnak-e szépirodalmi, elsősorban verskézirat korrektúráját vagy szerkesztését.
Diszgráfiám van, ezért a saját verseimben helyesírási és gépelési hibák maradhatnak. A verseket én írom, és fontos számomra, hogy a saját hangom, képeim és szóhasználatom megmaradjanak.
Elsősorban olyan segítséget keresek, amely a helyesírási és nyelvi hibákat javítja, de nem írja át a verset a saját ízlésére. Ha szerkesztési észrevételük is van, azt szeretném külön megkapni, hogy én dönthessem el, elfogadom-e.
Első alkalommal egyetlen verset küldenék próbaképpen, és szeretném látni, hogyan dolgoznak vele.
Ez hasznos. Viszont most pihenek még. Még nem írok. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
