NAPLÓK: na pl ócska Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 15:01 Összes olvasás: 2127| 2. | [tulajdonos]: amőba | 2013-08-18 07:15 | Akárhogy csűrjük a dolgot, a kezdés volt maga a túlélés, de kétségtelen, hogy te voltál a legjobb a lányok közül. Sőt, te voltál az egyetlen, aki bevállalta a hátsó sort, és ezzel együtt a hátrányait is. A legtöbb tanárnak ez a hallgatólagos ülésrend megválasztás volt a kézenfekvő megoldás. Könnyebben foglalkozhattak a tudásra éhes diákokkal, mi meg halkan csatázgattunk, így nem esett csorba senkinek a becsületén. Ők szinte mindent megpróbáltak.
Veled meg egyre közelebb kerültünk, bár a járás szóban sokkal több humort láttunk, mint romantikát. Belőlünk lett az iskola egyetlen nem járó szerelmespárja, de szerintünk meg a többiek voltak éretlenek a játszáshoz. Azért furcsa, hogy a kezdeményezést mennyire nem tudtuk átmenteni az életünkbe, miközben minden nap pénzfeldobással döntöttük el egy elvileg kétesélyes logikai játék végkimenetelét. A nevet te módosítottad krumpli-ikszre, de nekem jó volt így, mert állandóan a karikával voltál, én meg tudtalak a saját találmányoddal cukkolni, hogy megint bezsákoltalak. A legjobb kontrád az alsótrécsei iximixizés volt, akinek újfent megmutattad, hogy ki a ghóf és ki a pavaszt.
Azóta se jöttem rá, milyen kapcsolatnak nevezhetik a miénket, de sokszor nem a feldobott kétforintost bámultam, hanem hagytam, hogy az arcod árulja el az eredményt, és ha nem neked kedvezett a szerencse, már meg is jelentek a harci ráncok. A játék szakértői biztosan cáfolnák, de mi úgy hittük, csak rontással, elnézéssel nyerhet a védekező játékos, és olyankor dupla figyelemmel, makacs vadászok módjára karcoltuk a jeleinket.
Nagyon kevés fénykép maradt rólad. A tablón magamat retusált Ken-nek látom, te meg sírógörcsöt kaptál volna, ha akár gondolatban is lebarbizlak, de azért néha megnézegettelek. A hozzám eljutó híreket nem tudtam a megfelelő helyükre tenni, vagy nem akartam. Mindenkinek kell egy független, korlátlan szabadidővel rendelkező játszópajti, ennek nincs köze életkorhoz, vagy csak én látom ilyen flúgosan a világot.
Talán te is érdeklődtél, de engem valahogy nem kebelezett be ez a „mutassuk meg mivé cseperedtünk” virtuális világ, és már az elején kiderült, hogy a százezer trükkös szobán átcsusszanó játékokhoz sincs semmi érzékem. Így viszont van időm enni, virágot locsolni, és néha megborotválkozom.
Bátyámon keresztül tudtam meg a hírt, de természetesen itt vagyok, és időben érkeztem, hogy észrevétlen tudjak maradni, bár ez csak valami téves, belső beidegződés lehetett.
Apádtól nem várhattam el, hogy ennyi idő után felismerjen a kézfogásnál, öcsédet pedig nem tudták rávenni, hogy végig részt vegyen a szertartáson, hirtelen eltűnt a tömegben.
Itt ülök megint a leghátsó padban, talán ha hárman maradtunk. Nem tudom, mivel keveredő virágillatot érzek, és lassan tudatosul, hogy ez a hülye túlélés meg a kezdés joga nem hagyott három napja békén. Most meg ezek a fatámlán lévő karcok, ahogy kockákká rendeződnek. Az érzésből tudom, hogy gyűrődnek a ráncaim, de ez más, mint a harci makacsság. Talán csalni is szeretnék, és olyan tesze-tosza a kezem, mintha lenne bármi jelentősége, hogy hova teszem az első ikszet.
| |
| 1. | [tulajdonos]: cukor | 2012-07-30 01:49 | Bögréből iszom a kávét. Praktikus okai is voltak, de mára hozzám nőtt.
A legnehezebb feladat a kávéillat nélküli felkelés volt. Az a hét-nyolc perc kizárja az embert a külvilágból. Még jó, hogy nem vettünk falra akasztós ketyegő órát, mert azok még tetvesebbre tudták volna lassítani az időt.
A főzésben már nem rutinom van, hanem én magam vagyok a kávéautomata. Mit nekem csipa, bepisilési inger, ha lábrázva is, de felrakom. A tejet előre öntöm bele a kancsóba, és legtöbbször eltalálom a mennyiséget. Egy idő után nem nagy bravúr.
Régen se hoztad ágyba, de tudtam, hogy mire kijövök a mosdóból, már csak én vagyok kócos, és a két csésze kávé a két alátéten, rajta a két-két kockacukorral ott gőzölög a konyhaasztalon, és azt is, hogy a kiskanalat te teszed bele az enyémbe, és mintegy bemelegítésképpen párat keversz rajta. A sajátodba ezután dobtál egy cukrot, kis közös kavarás, és a reggelek változatosabb része csak innen indult.
Nem szexeltünk soha reggel. Ezt így utólag nehezen emésztem, de a te felelősségtudatod össze sem hasonlítható az enyémmel. Szeretni bármilyen tulajdonságot lehet, köztük ezt is, csak jó helyre kell illeszteni a többi mellé. Vékony, de nagyon szép vonalú szád volt, ami már felért egy tulajdonsággal, de ehhez párosult még a cinkos mosoly. Csak a felső ajkad mozdult el, annak is mindig a bal oldala, a gödröcske megnyúlt, felvett egy oválisabb formát, és közben villant a fog. Mindig ugyanakkora fogrészlet, de ezt már lehet, hogy csak a fantáziám akarja tökéletesíteni. A villanás sem jó, ez nem egy rozzant rajzfilm. Csak megjelent.
A kávénál és a megszokásoknál tartottam. Volt az a megmaradt, második kockacukrod, azt nagyon szerettem. Amikor mindennel elkészültél, táska a vállon, még egy rövid, egészalakos tükörlátogatás, majd áttapogattad a zsebeidet, túlestünk a megbeszéléseken és a búcsún is, jöhetett az igazi szertartás. A jó dolgoknál az ember képes úgy tenni az ezredik alkalom után is, mintha meglepődne.
Sarkonfordulás az ajtóból, hamm be a cukor, és a tényleges búcsú.
Nem emlékszem, hogy mondtam volna, de azokat a kockacukrokat pótpuszinak hívtam. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
