NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II.
Legutóbbi olvasó: 2025-04-04 03:04 Összes olvasás: 6022| 35. | [tulajdonos]: ENNYIT A PÁRBAJOZÁSRÓL | 2024-04-11 05:25 |
Látod, Csödö?
Igazi költő (legalábbis a Rilke rajongó típus, mint én) sosem párbajozik magával a vers
megírásával.
Siposhegyi Péter (fonyódi fejesugró gyerektársam) drámaíró versenye sem a drámaművészetről, hanem a technéről szólt, de főleg a kivagyiságról.
A költői verseny, adott témára, megfelelő alkotói idővel (nem rögtönözve) nemes versengés.
Abban mindig benne voltam.
Lásd alábbi Ady parafrázisomat.
Kötött szótagszám, rímes műfaj nem akadály. Legfeljebb szándékosan lazítok rajtuk a kifejezés érdekében. Mint lentebb is.
Viszont az alábbi mű, ha nem is tizes találat, de kilencesnek megfelel.
Simán levitte volna a fejedet egy "Puskin-hajnalon".
(Csak nem a homlokod közepét, hanem a bal vagy a jobb szemedet kilyukasztva.)
Férj meg a bőrödben tehát!
Én épp ettől vagyok "nemes vadember" (hogy a tőlem vett kifejezésedet használjam).
És még attól, hogy az Ady témában sem őt, hanem "magamat" próbálom kifejezni.
Ahogy kell.
Nagy elődeinket nem abban kell utánozni, hogy hozzájuk, hanem abban, hogy csak magunkra hasonlítunk.
-----------
"Gizellám, én ma sem haragszom.
Tavasz virult a Föld felett
S kis, him lelkem hogy reszketett
S hogy olvasztott kis leány-ajkad:
Ma is sinylem, óh első asszony."
"Andrea, én már nem haragszom!
Ősz vont a tóra felleget.
Kis, hím lelkem hogy reszketett:
A MÁS SZÉP akkor megtanultam!
Hol lehetsz most, megőszült asszony?"
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
