NAPLÓK: Szalmagyopar II Legutóbbi olvasó: 2026-09-12 12:47 Összes olvasás: 42004| 112. | [tulajdonos]: Mondat | 2006-11-15 23:19 | Egy hete mondogatom magamban és mondom ki másoknak ezt a kétszavas mondatot. Egy zsúfolt mobilüzletben, ahol éppen sorra kerülök, már a szerelő kezében csörren meg a telefon, visszaadja, és ahogy meghallom É. rekedt hangját, kimondom, mielőtt ő mondaná. A szerelő elfordul, én gyorsan elbúcsúzom É-től és visszaadom a telefont, ami napok óta csak két üzenetet hajlandó fogadni, aztán jelzi, hogy elege van. A szerelő azt mondja, most ez a kettő is el fog tűnni. Intek, hogy nem baj, tudom kívülről azt az egyet, ami számít, és amíg a szoftverfrissítésre várok, arra gondolok, hogy most már örökre benne marad-e az én tegnapi SMS-em egy másik, kikapcsolt telefonban.
Telnek a napok és nem érzek semmit. Fényképeket nézegetek, az egyiket kiteszem a polcra, és nem érzek semmit. Dolgozom és telefonálok és leveleket írok, és amikor kérdik, azt mondom, igen, örülök, néha azt, hogy boldog vagyok, és néha egy kicsit tényleg. Aztán Koncz Zsuzsa koncerten ülök, és ahogy meghallom, hogy A királyé nem leszek, nem leszek, eszembe jut, hogy összegyűjtött nekem 101 dalt Koncz Zsuzsától és 101-et Simon and Garfunkeltől, és hogy a nyáron egy hétig ezt hallgattuk, és amikor elment, én utána is ezt hallgattam, és akkor elkezdek sírni, és végigsírom az egész koncertet. Akivel vagyok, nem érti, csak adogatja a zsebkendőket a kezembe. Aztán a koncert után neki is kimondom. Csaba meghalt. | |
| 111. | [tulajdonos]: Várni | 2006-11-05 09:45 | Már csak egy kicsit kell várni a végeredményre.
Addig meg...elfoglalom magam valahogy.
Pl.elkezdek ásni a pincémben, mert kiderült, hogy a második szomszéd házéban római kori körbástyamaradványok vannak, ki tudja, hátha nálunk is.
Terrorista muffint sütök. Az olyan, hogy az ember szőlőszemeket tesz bele, aztán a sütőben szépen sorban felrobbannak. De finom! :-) | |
| 110. | [tulajdonos]: Elveszett hold | 2006-10-28 23:21 | | Ez biztos valami égi jel. Elvesztettem a regényemet. Szó szerint. A kéziratot, valahol a Déli és a Keleti között. Hogy én ezt hogy csináltam? Egyszer csak már nem volt a kezemben a zöld mappa. De hát tudjuk, hogy manapság minden megtörténhet. A bolygókat lefokozzák (lásd Plutó), a hold meg elveszik. | |
| 109. | [tulajdonos]: Plusz egy | 2006-10-21 13:42 | | Ja, és P. mondja, ne hagyjam ki, hogy mikor végre elcipeltem fogorvoshoz, hagytam, hogy egyszerre négy fogát betömjék. | |
| 108. | [tulajdonos]: Feledetlen bűneink | 2006-10-19 07:49 | S-sel tegnap Svájcban töltött éveiről beszélgettünk, és elmesélte, hogy máig milyen lelkiismeretfurdalása van egy nyamvadt csirkepaprikás miatt. Az egyik barátja nála lakott pár hónapig, és néha közösen főzőcskéztek. Ez a csirkepaprikás 12 combból készült, és különlegesen jól sikerült. Megettek hármat-hármat, a többit félretették másnapra. Amikor is S. korábban ért haza a munkából, éhes volt, nekiállt ebédelni, aztán valahogy bedörgölte mind a hat megmaradt combot. És amikor a barátja később éhesen, csorgó nyállal, a paprikásra rákészülve hazaért, nyelhette az éhkoppot. De nem haragudhatott sokáig, mert cserébe elmesélte S-nek a saját lelkiismeretfurdalását. Hogy 56-ban, még Olaszországban, többen igyekeztek együtt Svájc felé. Az egyik fiú nagyon finom szőlőt lopott valahol útközben, és megosztotta a többiekkel. Aztán később, egy következő állomáson ő nem várta meg ezt a fiút, ment tovább Svájc felé. De azóta is kísérti az a kedves maosoly, amivel a kezébe adta a szőlőt.
Erre én is elmeséltem két történetet a saját lelkiismeretfurdalásaimból. Mind a kettő P-vel kapcsolatos.(Ő állítja, hogy nem is emlékszik rájuk, de még akkor is ott van az a fránya tudatalatti...)
Egyszer (ez nála különben gyakran előfordult) nagyon belázasodott. Gyógyszerek és borogatás után is 40 fok fölött volt a láza, csak nyöszörgött, fájt mindene. Influenzás időszak volt, az ügyeletes orvos csak nem akart megérkezni, már másodszor telefonáltam utána, nyugtatgattak, hogy jön majd, addig is gyógyszer, borogatás, tea, stb. És közben ott volt nálam L., én meg rohangáltam a két szoba között. L. persze abszolút el volt foglalva a saját ügyeletes problémájával. Én meg ahelyett, hogy elküldtem volna a fenébe, és folyamatosan ott ültem volna P. mellett, meghallgattam, aztán át P-hez, néhány korty tea, borogatás, vissza. Persze, az orvos megjött, P. kapott injekciót, a láza lement, meggyógyult, de azóta is bánt, hogy nem csak vele foglalkoztam. Csak remélni tudom, hogy L.most már ott ül a saját gyereke mellett, ha beteg.
A másik tipikus pszichológiai tantörténet. Sokszor megbeszéltük P-vel, hogy nem baj, ha rossz jegyet kap, csak mondja meg. Aztán persze megint a szülői értekezleten szembesültem egy-két matek egyessel, és amikor hazaértem, anélkül, hogy ezt terveztem vagy akartam volna, gondolkodás nélkül pofonvágtam. Persze, ebben benne volt a Szuper vezetéknevű, de korántsem szuper matektanárnő hülye, kioktató stílusa is.
Tanítottam én is néhány évet. Emlékszem, amikor az első fogadóórámra készültem, anyukám (aki 42 évig tanította betüvetésre a gyerekeket) azt mondta: sose felejtsd el kislányom, hogy nem egy gyerekről beszélsz a harminckettőből, hanem anyuka egyetlen, drága szemefényéről. Na, ezt úgy megjegyeztem, hogy max. "életkorából adódóan tán egy kissé eleven" típusú kritikai mondatokat fogalmaztam meg a szerencsétlen, három-négy tanár által már agyonfrusztrált szülőknek. És még erre a hétre is jutott egy igazolás anyukám intelmére: pár hónapja szakvizsgáztattam a volt főnököm fiát. A volt főnökömmel nem a legjobb barátságban váltunk el, mondhatnám, azóta is déli sarki volt a viszonyunk. És most, hogy összefutottunk, fülig érő mosoly, puszi, és megköszönte, hogy milyen kedves voltam a fiúval. (Különben csak annyira, amennyire az összes többi vizsgázóval.) | |
| 107. | [tulajdonos]: Fikció | 2006-10-15 18:13 | Furcsa érzés, hogy a regényemet (pontosabban a részleteit) most bárki olvashatja, és úgy tűnik, olvassák is elég sokan. Más ez, mint a verseknél. Az irodalmi folyóiratokat nagyrészt csak a szakma forgatja. Leginkább még innen, a Dokkról jutottak el a verseim egy relatíve szélesebb körhöz, tűntek fel versfórumokon vagy blogokban. De attól nem kellett tartanom, hogy a munkahelyemen, a főállású szakmámban valakinek feltűnik, hogy verseket írok. Ami különben is olyan, hogy rákényszerít az emberre egyfajta szerepet, kötelező kívülállást. Most azonban más a helyzet. Kénytelen voltam megosztani a tágabb ismerősi körömmel is, hogy írtam ezt a regényt, mert szeretném, ha kiadnák, és ez a pályázat erre jó lehetőségnek tűnik. Eddig összesen négy embernek mutattam meg, az én "titkom" volt, az én történetem. (Ami nem azt jelenti, hogy önéletrajzi, korántsem az. Persze, sok szempontból meg mégis. Mondtam is valakinek tegnap: a fejemet rá, hogy az első két kérdés az lesz, hogy a) Tényleg a parkban csináltátok? b) Tényleg ilyen kibírhatatlan főnököd van? Aztán regélhetek irodalmi fikció meg valóság viszonyáról.)
Ma meg valahogy az volt bennem, hogy milyen jó volt írni. És milyen jó lenne ezt még egyszer átélni. Hogy az ember egyszerre két világban él: a mindennapokéban és az általa teremtettben. Amikor az a legfontosabb, hogy az a napi egy oldal meglegyen. Túljutni a kétségeken, és megnyugodni, hogy akármilyen lesz is, ez a regény meg fog íródni, mert már írja önmagát. Elsősorban költői alkatnak érzem magam. De szeretném, ha ez még egyszer megtörténne velem. | |
| 106. | [tulajdonos]: Regeny | 2006-10-10 08:26 | Ha olvasod a naplot, meg az is lehet, hogy a regenyem is tetszeni fog. De ezt csak akkor tudhatod meg, ha talalok ra kiadot. Vagy ha a regenypalyazaton bejutok az elso haromba. Matol lehet szavazni az nlcafe.hu-n. (Bar most meg hibas az oldal.) Cim az elozo bejegyzesben. Ja, ha valaki meg nem tudna, ki Szalmagyopar, most meg ez is kiderul.
U.i.> Ez a szallodai gep ilyen, bocsanat. | |
| 105. | [tulajdonos]: Azt | 2006-10-06 18:28 | | meg elfelejtettem írni, hogy az Írd meg te az év könyvét! c. regénypályázatról van szó. | |
| 104. | [tulajdonos]: Eltévedt hold | 2006-10-06 18:04 | | Az előbb hívtak fel a Nők Lapjától, hogy a regényem bekerült a tizenkettőbe (350-ből), hétfőtől fent lesz az nlcafe.hu-n mind a tizenkettőből egy-egy részlet, és szavazás dönti el, ki lesz az első három. Akiket kiadnak. Persze, ettől kezdve már az dönti el a versenyt, hogy ki tud több szavazót összeszedni. De azért már ennek is nagyon örülök. Szeretném nyomtatásban látni az én Eltévedt holdamat. | |
| 103. | [tulajdonos]: Túl | 2006-10-06 12:57 | | Sőt, meg is lettem dícsérve, hogy milyen jól tűröm az érzéstelenítés nélküli fúrkálódást. Szegény doki nem tudhatja, milyen kiváló gyakorlóterep ehhez az én munkahelyem:-) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
