NAPLÓK: Szalmagyopar II Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 04:12 Összes olvasás: 42333| 289. | [tulajdonos]: Fikció | 2006-10-15 18:13 | Furcsa érzés, hogy a regényemet (pontosabban a részleteit) most bárki olvashatja, és úgy tűnik, olvassák is elég sokan. Más ez, mint a verseknél. Az irodalmi folyóiratokat nagyrészt csak a szakma forgatja. Leginkább még innen, a Dokkról jutottak el a verseim egy relatíve szélesebb körhöz, tűntek fel versfórumokon vagy blogokban. De attól nem kellett tartanom, hogy a munkahelyemen, a főállású szakmámban valakinek feltűnik, hogy verseket írok. Ami különben is olyan, hogy rákényszerít az emberre egyfajta szerepet, kötelező kívülállást. Most azonban más a helyzet. Kénytelen voltam megosztani a tágabb ismerősi körömmel is, hogy írtam ezt a regényt, mert szeretném, ha kiadnák, és ez a pályázat erre jó lehetőségnek tűnik. Eddig összesen négy embernek mutattam meg, az én "titkom" volt, az én történetem. (Ami nem azt jelenti, hogy önéletrajzi, korántsem az. Persze, sok szempontból meg mégis. Mondtam is valakinek tegnap: a fejemet rá, hogy az első két kérdés az lesz, hogy a) Tényleg a parkban csináltátok? b) Tényleg ilyen kibírhatatlan főnököd van? Aztán regélhetek irodalmi fikció meg valóság viszonyáról.)
Ma meg valahogy az volt bennem, hogy milyen jó volt írni. És milyen jó lenne ezt még egyszer átélni. Hogy az ember egyszerre két világban él: a mindennapokéban és az általa teremtettben. Amikor az a legfontosabb, hogy az a napi egy oldal meglegyen. Túljutni a kétségeken, és megnyugodni, hogy akármilyen lesz is, ez a regény meg fog íródni, mert már írja önmagát. Elsősorban költői alkatnak érzem magam. De szeretném, ha ez még egyszer megtörténne velem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
