NAPLÓK: Anyu mesél Legutóbbi olvasó: 2025-04-19 13:24 Összes olvasás: 6085| 3. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-07 00:50 | | Anyai dédnagyapámat Balogh Józsefnek hívták. Komádi legnagyobb földbirtokosa volt, dinnyeföldjei voltak, Mama szerint ő honosította meg az Alföldön a sárgabélű bolgár dinnyét (tudod, ami olyan ízű, mint a görögdinnye, csak nem piros bele van, hanem sárga). Jól ment a dédnagyapánknak egészen addig, amíg valakinek kezességet nem vállalt, aki nem fizetett, isten tudja miért, biztosan csődbe ment, és rántotta magával a dédnagyapánkat is. Az összes birtokát elveszítette, még a házát is elvették. A családjával együtt a nagyihrázi uradalomra költözött egy cselédházba, olyan hosszú, sárból tapasztott épületbe, ahol több családra jutott egy közös konyha. A feleségéről nem tudok semmit. A gyerekei: József, Róza, Antal, István és a nagyanyánk, Erzsébet. A sorrendet, hogy ki volt idősebb, fiatalabb, nem tudom. Erzsébet már nagylány volt, amikor még a dédnagyapánknak még birtoka volt, lovakat, teheneket tartott, még lovász- és tehenészcselédje is volt. Erzsébet beleszeretett egy háborúból hazatért fiatalemberbe, Krucsó Ferencbe, aki a szomszédban lakott. 12-en voltak testvérek, szegények voltak, ezért nem akarták hozzáadni. Nagyanyám mégis átszökött a fiatalemberhez, ezért dédapánk kitagadta. A dédnagyanyánk a kerítésen adogatta át a ruháit, és az ennivalót, hogy legyen mit enniük. Mert amikor összeálltak, egyiknek sem volt semmije. Ez a huszas években zajlott. Aztán jött a második világháború. Mamáék csak úgy emlegették: a Háború. Nagyapámat hason lőtték. 30 km-en keresztül gyalog ment haza úgy, hogy a beleit a kezében tartotta. 1959-ben halt meg gyomorrákban. Hét gyerekük született. Abból kettő meghalt pár hónapos korában. Fiú volt mindkettő. Csak a négy lány maradt éltben: Bözsi néném, Róza néni, a Mama, akinek akkor még úgy mondták a nevét: Zsuzsánna, Juci néni, Emike. Emike se sokáig élt. Egy éves korában beleesett a forró zsírba disznótorkor. Nagyanyám sütötte kifele a zsírt, amikor kész lett, letette a földre és egy pillanatra elfordult. Emike, aki nagyon eleven kislány volt, ott sertepertélt körülötte, és mire nagyanyám visszafordult, már megtörtént a baj. Próbálták gyógyítgatni, de annyira megégett az alsó teste, hogy nem élte túl. Nem ez volt az első balesete. Egyszer szódát is ivott. Zsíros szóda, úgy hívták. Szappant főztek vele maradék zsírból és szalonnából. Porból volt egyébkét, nem tudom, mihez higította fel nagyanyám. Emike megitta, úgy mondták, nem tudom, hogyan lett belőle lé. Aranyos kislány lehetett. Az oroszok nagyon szerették. De most nagyot ugrottam, mert Mamáékról még nem is beszéltem. De majd oda visszatérek. 45-ben Emike még élt, amikor bejöttek az oroszok. Azt is külön elmesélem, hogy a nagyobb lányokat, köztük Mamát is rejtegetni kellett, hogy a katonáktól megóvják őket, mert lehetett hallani, hogy amerre járnak megerőszakolják a lányokat és férj nélkül maradt asszonyokat, de most még visszatérve Emikéhez: az orosz katonák rajongtak érte. Ölükbe vették, énekeltek neki, beszélgettek vele, hülyeségeket tanítottak neki. Ott ült benn ugyanis a nagyanyámék házában egy orosz tiszt mindig a kíséretével. Mert az a tiszt beleszeretett Róza nénibe, és feleségül akarta venni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
