Veres Mária
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
125.
| 2026.06.11 09:02 | idegenbolygo@gmail.com -- Fényes cipők (javítva)
|
| Válasz erre | Ja még annyit: a válaszaim a szerkesztők elemzésére nem a novella megmagyarázásáért vannak, hogy utólag magyarázzak bele valamit, ami nincsen benne, hanem a meglévő szavak jelentésére próbáltam felhívni a figyelmet. Egy diplomát is jogában áll a vizsgázónak megvédeni, sőt, erről szól a vizsga, akkor miért ne fűzhetne magyarázatot egy alkotó a művéhez, ha elemzésre kerül sor? Erre itt nem egyszer van példa, hogy a szerkesztő így látja, gondolja, az alkotó meg úgy, vagy próbál rávilágítani, hogy miért így vagy úgy írta meg. Ha a szerkesztő végigmegy a részleteken, akkor a szerző miért ne tehetné? Ez nem azt jelenti, hogy akkor jobbá válik a mű, de egy szerzőnek is joga van elmondani, mit szeretett volna átadni. Az olvasók pedig eldöntik, hogy ez sikerült-e vagy nem.
A másik: hogy a hazavitt munka bedolgozás-e vagy pluszban hazavitt munka, abszolút nem lényeges a történet szempontjából. A hazavitt robotmunka egyértelműen felőrli a családot. | 124.
| 2026.06.10 22:41 | idegenbolygo@gmail.com -- Fenyes cipők
|
| Válasz erre | Kedves Anna. Még mindig nem értem, miért gond a nevek becézése? Kicsi gyerekekről van szó. Lehet, hogy ez egy rossz novella, de ettől még nem biztos, hogy senkiben se kelthet együttérzést. Én nem szeretem túlírni a dolgokat, lehet, hogy ez hiba, de egyelőre csak itt méretett meg. Azt feltételeztem, hogy az általam festett képpel talán megindul az olvasó fantáziája. Ne lásson bele többet, mint amit ábrázol, de kevesebbet sem. Azért is próbáltam egyszerűen ábrázolni, hogy az egyszerű gyermeki lélek szemszögéből mutassam. És cseppet se lényeges, hogy mikor és hol játszódik. Számomra még az se lényeges, hogy együttérzést keltsen. Nem ez volt a célom. | 123.
| 2026.06.10 15:18 | Gerencsér Anna - szerki -- re: meo | Fényes cipők (javítva)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Nem azért nem találtam hitelesnek a novellát, mert kétségbe vonom az ön szavahihetőségét, élményeit vagy véleményét, hanem, mert amit írt, az mint irodalmi alkotás következetlen, és nem sikerült benne megfelelően átadnia a leírt élethelyzetet. Íráskor vagy az írásai ellenőrzésekor vegye figyelembe az alábbiakat:
1) Az olvasó nem rendelkezik azokkal az információkkal, azzal a kontextussal, amivel ön.
Ez a novella nincs térben és időben pontosan elhelyezve: az olvasó nem tudja, hogy ez a nagyváradi cipőgyár a huszadik század közepén(?), csak azt, hogy magyarok lakta területen járunk (a nevekből ítélve), egy elég általános jelleggel leírt vidéki/városi környezetben, valószínűleg a huszadik században (de ha ennél szűkebb idősávot is feltételezünk, az még mindig több, elég eseménydús évtizedet ölel fel). Ez édeskevés ahhoz, hogy fel tudja mérni, mennyire lehetett nehéz a szereplőknek vidéken megélni, jó döntés volt-e a városba költözni, a gyár kizsákmányoló-e, vagy a felnőtt szereplők hoznak/hoztak-e rossz döntéseket, és emiatt szorulnak rá egy egyre keményebb és egyre több időt felemésztő munkára... Már az drámai különbséget jelent, hogy a világháború előtt vagy után vagyunk, de a szövegből ez sem derül ki.
A novellában egyszerűen nincs benne az a háttér, amit az ön kommentje felfedett. Nem arról van szó, hogy "a mai világban nehéz elképezelni", hanem arról, hogy az olvasó nem tudhatja, mit kellene elképzelnie - és valamit el fog, de nagy eséllyel nem pont azt, amire ön gondolt. Emiatt fontos az alábbi:
2) A valós helyszínt, szereplőket, eseménysort egy irodalmi műben épp úgy fel kell építeni, mintha az egész kizárólag az író fantáziájából pattant volna ki.
Ha az olvasó nem tudja, hol játszódik a történet, milyen világot, környezetet, lehetőségeket képzeljen el, akkor vagy más kontextusban értelmezi majd (akár a szerzői szándékkal ellentétesen is), vagy nem érti eléggé. Nem kell feltétlenül egy hosszas leírás, és lehet az általános műveltségre alapozni, de valamilyen támpontra szükség van.
Ha a karakterek nincsenek felépítve, nem fogják érdekelni az olvasót, nem fog együttérezni velük, és nem fogja tudni megérteni őket. A novellában a gyerekek kicsit jobban kidolgozottak, a szülők azonban teljesen kétdimenziósak. Mindkettejük teljes személyisége leírható annyival, hogy "sokat dolgozom kevés pénzért, ezért fáradt és feszült vagyok, és ezt a gyerekeimen vezetem le". Nincs bennük semmi egyedi, egyéni. A novellából nem jön át, hogy mennyire nehezen éltek meg vidéken, hogy mik a céljaik azon túl, hogy pénzt akarnak keresni, hogy a lehetőségeik közül miért ezt választották, vagy, hogy miért érezték úgy, hogy nincs jobb lehetőségük, és valóban nem volt-e... És így tovább. Az ennyire vázlatos szereplőkkel pedig nem fog az olvasó együttérezni, már csak azért sem, mert:
3) Az irodalom mindig fikció, akkor is, ha valós eseményeket mond el vagy azokra épül, és az olvasók (és a szerkesztők) is ennek megfelelően fognak hozzáállni.
Nem azért nem találtam hitelesnek a novellát, mert kétségbe vonom az ön szavahihetőségét, élményeit vagy véleményét, hanem, mert amit írt, az mint irodalmi alkotás következetlen, és nem sikerült benne megfelelően átadnia a leírt élethelyzetet.
Ha valaki azt mondja, "ezt és ezt éltem át, ilyen nehézségeken mentem keresztül", az emberek többsége abban a tudatban reagál rá, illetve értékeli a mondottakat, hogy azokon a másik átesett, szenvedett miattuk, megküzdött velük, és így tovább. És akárhol is helyezkedjen el a reakció a "jaj, szegénykém, ez borzasztó" és a "ne nyavalyogj már ennyit" közti skálán, le fogja képezni az egyik ember viszonyulását a másikhoz, az empátiáját, a jóindulatát vagy közönyét is. Az irodalomban ez nem így van. Az olvasó már eleve azzal a feltételezéssel fut neki egy novellának, hogy az kitalált történet, kitalált szereplőkkel - akikhez neki az égegyadta világon semmi köze. Egészen addig, amíg az író be nem tudja vonni, élővé nem teszi a szereplőket... És ha ez nem történik meg, vagy nem eléggé, akkor az olvasó a legdurvább történetre is csak a vállát fogja vonogatni. "Kit érdekel? Unalmas. Béna." Olvasók milliói voltak képesek izgulni azon, mi történik Raszkolnyikovval, Harry Potterrel, Arya Starkkal, Mr. Darcyval, és így tovább - mert hiteles karakterek, és emiatt tudtak hozzájuk érzelmileg kapcsolódni az olvasók. Még annak tudatában is, hogy mindegyikük csak kitalált alak. (Ahogy József Attila írta, "az igazat mondd, ne csak a valódit".)
Mert az olvasók szimpátiájának és a hitelességnek semmi köze ahhoz, ki valós és ki nem. Minden irodalmi alkotás megteremti a maga világát, és azon a világon belül kell hibátlannak, következetesnek, hitelesnek lennie. És ebben rengeteg segít, ha nem feledkezik meg arról, hogy:
4) A kész művet nem lehet utólag megmagyarázni az olvasónak.
A Dokk egy irodalmi műhely, így persze lehet még átírni, javítani, csiszolni mindent, ami felkerül. De ha valami megjelenik regényben, folyóiratban, akár csak az interneten, és eljut nem csak a szerkesztőhöz, hanem az olvasókhoz is, akkor ők kész, egész műként fogják értékelni. Nem lehet minden olvasó mellett ott állni, és elmondani, hogy "de ez igenis így volt", "úgy értettem, hogy...", vagy "képzeld még hozzá, hogy..." Mire a szöveg megjelenik, mindennek benne kell lennie, és mindennek pontosan.
Ezért nem jó, ha olyanok maradnak benne, mint: "Anyácska hazahozta a gyárból a munkát, hogy reggeltől estig dolgozhasson." Ez úgy hangzik, mintha a gyárban dolgozna, aztán még utána hazavinné a munkát, illetve, mintha ez a saját döntésén múlna, választható lenne, mint a home office, nem pedig egy már eleve otthonra adott munka. Vagy: "Jánoska és Áronka felköltöztek a nagyvárosba." Jánoska és Áronka szülei költöztek, a fiúkat csak vitték - de a szülők hiánya a bevezetőben, illetve a túlzó becézgetés már az elején aláássa a történet realizmusát.
Összefoglalva: döntse el, visszaemlékezést akar írni, vagy novellát. Ha visszaemlékezést, akkor tegye azt, írja le a tapasztalatait, a gondolatait, hogy mi történt és mikor - ez lehet személyes, és az olvasók is személyesebbnek fogják tekinteni. (Lehet, hogy ehhez a témához jobban passzolna - az egy bekezdésnyi kommentjében több érzelem, intenzitás, élet volt, mint az egész novellában együtt.) Ha viszont novellát akar írni, akkor annak önmagában is működnie kell, nem csak magyarázattal kiegészítve - írja át vagy írjon újat a fentiek fényében.
Üdvözlettel:
Anna
| 122.
| 2026.06.09 22:21 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | Az álkirály
|
Válasz erre
Előzmény | Nagyon köszönöm a részletes elemzést, el fogok gondolkodni rajta. Sok évet dolgoztam ezen az íráson, nehéz téma, sokszor kell javítani. Thomas Manntól több regényt is olvastam, meg novellákat, kivéve, amiket itt említett, most kíváncsi lettem ezekre a hasonlóságokra. | 121.
| 2026.06.09 16:36 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Az álkirály
|
| Válasz erre | Az első pár mondat naivan műmeseszerű, holott ami utána követi, már sokkal átgondoltabb, reflektáltabb, modernebb nyelvezet. "Azok a gondosan ellenőrzött mozdulatok és szavak, amelyekre olyan feszülten figyelt, érthetetlen elegybe folytak össze a szemei előtt, és a beszédjüket is onnan, messziről csak úgy tudta elsajátítani, mint valami össze-vissza mormogást, sziszegést, kurjantást, amelybe belevegyítette- bizonyára tévedésből- a szél sivítását vagy a madarak víjjogását is"- ilyen eszmefuttatások után feleslegessé is válik a durván kimondott jelentésadás, az a megfogalmazás, hogy " akit már a kezdetek kezdetén elkülönítettek a valóságtól" később kell, hogy esetleg csak véletlenül felmerüljön, szinte egyszerre azzal, hogy az olvasóban is összeállt valami ilyen összegzés a leírások után. ""Íme, ilyen vagyok én a valóságban." - gondolhatta volna magában a kívülálló, ha tudta volna mi az, hogy én, s mi az, hogy valóság."- ez a rész már több mint elegendő lenne ebből a szempontból, én az első pár sorból az absztrakt nyelvezetet kihúznám.
Ezek a finom lelki rezdüléseket leíró passzusok a ószövetségi (?) témával együtt Thomas Mann megközelítésére emlékeztetnek, arra, amit a "ruharáncot művészi elvvé tevő" mester például a 'Törvény'-ben vagy a 'József és testvérei'-ben kifejtett. A 19. század végére kimerült pátosz helyébe a csodákat revideáló kíváncsiság lépett ebben az írásmódban és a csodákat esetenkét pont a varázstalanítással, a többé-kevésbé tudományos vagy lélektani magyarázatokkal tudta még csodaszerűbbé tenni, mert azokkal az emberi természet rendkívüli részeit mutatta fel, ahelyett, hogy valami vaskalapos csodafelfogással a sztereotip megnyilvánulásokat erőltette volna a valóságra. "olyan monoton biztonságban éltek azok odafent törvényeik által, miként ő élt odalent törvények nélkül, de most szükségük van reá, a kívülállóra, a rejtőzködőre, hogy visszahozza rendjüknek uralmát."- ezek a mondatok különösen Thomas Mannt idézik fel bennem.
Az első csillag utáni rész elég körülményesen indul, az olyan pontosítások, mint hogy "ellenben"; "ugyanolyan hirtelen", meg sok jelző modorossá teszik, elhagyhatók. Érdemes hangosan felolvasni magunknak egy-egy ilyen részt vagy mással hangosan felolvastatni, az segít a görcsök lefaragásában. Ebben a részben egyébként rendkívül izgalmas, hogy a nyíl utáni vágy, a maga fallikus áthallásaival, ami kimondódik, hogy áttevődik a fúriára, hogyan helyettesíti a nemi vágyat.
"S mennyi akadályt küldött az ifjúember útjába, nehogy az valamiképpen rátaláljon, nap mint nap új zsákmányt gördítve eléje, csakhogy őt ne érhesse el soha."- ez a mondat szerintem feleslegessé teszi az utána következő felsorolást, ha önmagában marad, esetleg még lesz egy olyan zamata is, hogy a szerző humorosan reflektál a népmesei akadályok közhelyére, ahelyett, hogy alárendelődne nekik.
Egyelőre ennyi kisebb konkrétumhoz tudok hozzászólni, a szöveg többnyire kimunkált, átgondolt, súlyos mondatokkal halad, sok igazán szép, érzékletes kép és meglepően találó megfogalmazás van benne. "Arra eszmélt föl, hogy valaki az arcát ütögeti, nem erősen, de mégis kellemetlenül hatott rá, s amikor kinyitotta a szemét, a nap fénye hasított belé."- ha jól értem, ez előtt a mondat előtt minden egy álom leírása volt? Nem lenne értelmetlen ezen a ponton határt vonni a számozott részek (fejezetek?) között.
Olvastam a hozzászólást azzal kapcsolatban, hogy nem álom/ valóság választja el a különböző részeket, hanem ezek más-más életeket jelentenek- felmerült bennem, hogy nem lenne-e jobb azt fő vonulatként kidolgozni, amelyikhez a legtöbb ötlet, kész anyag vagy affinitás áll rendelkezésre és a másik kettőt (vagy többet) meghagyni sejtésnek, látomásnak, álomnak vagy történetnek, amolyan 'kicsinyítő tükör' gyanánt? El tudnék képzelni olyan olvadékony prózát, amelyikben kibomlanak annyira a szereplők tudatfolyamai, a kézbe vett kulturális objektumok hogy egy- egy fejezeteken átívelő 'előző élet' megjelenhessen anélkül, hogy 'előző életként' kelljen olvasni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 120.
| 2026.06.08 22:21 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | Fényes cipők (javítva)
|
Válasz erre
Előzmény | Kár, hogy itt nem latható a válaszom, csak a fórumon. Azt nem bánom, hogy mulandokkba került, az fáj, hogy kétségbe lett vonva a történet hitelessége. Tehát tényként ide is elírom: a nagyváradi cipőgyár rengeteg csaladnak biztosított munkát otthonra, ami kezdetben jó lehetőségnek tűnt, de a szerény fizetésért komiszul kihasználták a dolgozókat, sokszor az egész család be kellett szálljon a munkába, hogy időben kész legyen, volt hogy karácsony este is mokasszinokat varrtunk, az ujjaink fájtak és elgörbültek. Ezt nem én találtam ki, ez így volt, még ha a mai világban nehéz is elképzelni. Az viszont a mai vilagban sem meglepő, hogy a szegénységből milyen nehéz kiutat találni, akár vidéken, akár egy nagyvárosban. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Gerencsér Anna - szerki | 119. 118.
| 2026.03.31 10:54 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Az álkirály (folytatás)
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Sok szép mondata, érzékletes képe van, és a történet is felkeltette a kíváncsiságomat. Örülök, hogy megosztotta velünk!
Most is fenntartom azonban, amit az első szakasz után írtam: ez így kicsit sok, rengeteget akar mondani, és emiatt túl tömény lesz. Nincs kedve egy-egy témát külön is kifejteni belőle? Sok olyan gondolat van benne, ami önmagában is megérne egy egész novellát, nemcsak egy-két bekezdést.
Üdvözlettel:
Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 117. 116. 115.
| 2026.03.24 15:34 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Az álkirály
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
A szöveg egy szó közepén félbeszakad. Véletlenül lemaradt a vége, vagy eleve több részletben kívánta feltölteni, csak rossz helyen vágta el?
Az első szakasz misztikus hangulata tetszett, és a két lány történetében - a folytatástól függetlenül is - van potenciál. Nem lenne kedve külön megírni?
A folytatás, bevallom, nekem kissé kaotikusnak tűnik. Jól értettem, hogy ez Ekhnaton, Mózes és Jézus története? Talán azért, mert még nincs meg a vége, de úgy érzem, kicsit sok ez így együtt, és rengeteg mindent akar mondani, de - egyelőre - nem sikerült. Mindazonáltal kíváncsian várom a folytatást!
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 114.
| 2026.03.24 15:15 | idegenbolygo@gmail.com -- Fényes cipók
|
| Válasz erre | Kedves Anna, azért Jánoska és Áronka, mert kiskorúak, mi így szólítottuk egymást kicsi korunkban a testvéreimmel, becézve. Azért őket említem első mondatban csak, mert ők a főszereplők. Az ő szemszögükből akartam láttatni az eseményeket. Nem kertes ház, hanem egy nagyváradi, volt külvárosi telep, 3 lakásos házának egyik kicsike udvarrésze, ahol pár tő szőlő volt csak. Azért tűnik felnagyítva sok minden az elején, mert a két gyermek rácsodálkozik az újdonságokra, az azonban meg van említve, hogy a szőlőskert aprócska., és a fürdőben is csak egy bádogkád van, ebből már sejteni lehet, hogy nincs szó semmiféle luxusról, és a leckét is a konyhaasztalon írják, nincs külön íróasztal. És igen, konkrétan a megélhetés miatt történt a költözés, és igen, sok édesanya hazahordta a munkát a nagyvárosi cipőgyárból, és volt hogy karácsony este is varrtuk, a cipőket, mert muszáj volt. Hogy mit csinált közben az apa? Ő is dolgozott, egy másik gyárban, de néha otthon is besegített a cipőgyártásba. Hogy miért nem költöztek vissza, ugye ez már költői kérdés? Karácsonyapó, télapó, mindegy, mi nem ajándékoztunk kicsi korunkban karácsonykor, akkor hoztuk be a szokást amikor láttuk a tévében, hogy karácsonyi ajándékozás, stb. Falun régebben nem volt szokás a karácsonyi nagy ajándékozás, maximum a Mikulás "jött". És pont nem akartam szájbarágósan, hanem csak a lényegre szorítkozva elmesélni az egészet. És hogy mi miért történik, azt már jól átgondoltam. | 113.
| 2026.03.24 14:05 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Fényes cipők (javítva)
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Érdemes volt még javítania rajta, tényleg gördülékenyebb lett a történet. Sajnos azonban így is nehézkes, és stilisztikailag is elég kusza. Zavaró a sok becézés (Jánoska, Áronka, de még Anyácska is), a közhelyek (pl. "mintha a kutya szájából tépték volna ki"), de a következetlenségek is (pl. "Jánoska és Áronka felköltöztek", de még két bekezdés, mire kiderül, hogy van egy anyjuk is, és a novella negyede lemegy, mire először hallunk az apjukról; Télapó vagy Karácsony apó). Engem azonban az zavart a legjobban, hogy a történet maga nem áll össze. Miért költözött fel ez a család a városba? Nem tudtak elég jól megélni vidéken? De akkor miből volt pénzük egy kertes városi házra? (Egyáltalán miféle nagyvárosi házhoz tartozik szőlőskert? Egy gyárral rendelkező nagyvárosban inkább szürke házsorokat várna az ember, szűk lakásokat, vagy ha teljes hézat, akkor is kicsit, legfeljebb egy pár lépésnyi hétsó udvarral.) Ha egy kertes házra volt pénzük, akkor miért kell az anyának ennyit dolgoznia? (És nem hiszem, hogy a gyárból haza lehetne hordani a cipőket - talán egy kicsi műhelyből még igen.) Mit csinál eközben az apa? Ha mind a négyen utálják a várost, miért nem költöznek vissza vidékre? Egy-két nem tisztázott kérdés vagy hibe nem lenne gond, de így együtt csak elveszik a történet életszerűségét.
Mindezek ellenére azonban van potenciál a történetben. Ha van kedve még dolgozni rajta, gondolja át, mi miért történik, és hogy hogy lehet ezt egyszerűen, nem szájbarágósan, nem túl hosszan bemutatni. Ha ez sikerül, akkor a két fiú története sokkal ütősebb lesz.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 112.
| 2026.03.21 10:42 | idegenbolygo@gmail.com -- Fejezze be a célozgatást.
|
| Válasz erre | Kérem Baltazár urat, ne célozgasson semmire, hagyjon békén, örökre. Jogom van verset föltenni és bármit kiírni, ami rám vonatkozik , önnek viszont nincs joga szurkálódni. | 111.
| 2026.03.21 07:35 | idegenbolygo@gmail.com -- ...
|
| Válasz erre |
Egy enyhén szólva, nem túl elegáns naplóbejegyzésre reagálva: miért nem elégszik meg valaki azzal, hogy egy rossznak titulált vers mulandokkba kerül, miért kell még belerúgni, leszólni, ilyen pletykaszinten, valami vélt felsőbbrendűség nevében? Ti. hogy 2026- ban valaki merészeli használni a bank és tank rímeket. Felsőbbrendűség? Szerintem szimpla sznobság. | 110.
| 2026.03.20 15:36 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | Haditudósítás (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett, a verset csak magam miatt javítottam ki, nem azért, hogy a maradandóba pakolják. Nekem mindegy, hova kerül, a Dokkon megmarad, ha valaki elolvassa és örömét leli benne, nekem már megérte, ha nem akkor meg mindegy. | 109.
| 2026.03.20 15:07 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Haditudósítás (jav.)
|
| Válasz erre | Kedves Mária, ugyanazt tudom írni, amit előző meómban. A rímek kérdését alaposan megválaszolta szerkesztőtársam, V. Szabó Mátyás. Emeli a rím értékét, ha a rímeltetett szavak szófajilag különbözőek. Ettől függetlenül egy szöveg kellő tudatossággal és ismerettel megalkothatja a maga törvényeit, működhet benne az, ami rajta kívül szerencsétlenül, előnytelenül hat, vagy ami szembemegy bizonyos verstani szabályokkal (persze nem árt tudni azt sem, mivel megyünk szembe). Elsősorban azonban nem a rímek miatt múlik nálam a vers. Az eredetibb megszólalásmódot, megközelítést, hangot hiányolom belőle. | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 108.
| 2026.03.19 11:05 | idegenbolygo@gmail.com -- Haditudósítás
|
| Válasz erre | Egyetlen szót javítottam rajta, elindultak helyett, megindultak a tankok, mert így keményebbnek és fenyegetőbbnek érzem a képet. A felsorolással fokozni szerettem volna a történések súlyát, lehet, hogy nem sikerült, de én el tudnám képzelni elszavalva is. A hantot benne hagytam, úgy érzem kell az is. Most már ki lehet dobni, mindkettőt. | 107.
| 2026.03.19 06:47 | idegenbolygo@gmail.com -- Haditudósítás
|
| Válasz erre | Nem vagyok költő, nem is érdekel a költészet, csak a szavakban rejlő zene és ritmus. Jó pár éve felmerült, hogy háború lesz, akkor írtam ezt a verset. Nem akartam sokat mondani vele, hagytam, hogy harangozzanak a szavak. De úgy tűnik, harang helyett egy buta, rekedt kolompot ragadtam. Felőlem múlhat. | 106.
| 2026.03.19 06:19 | Siska Péter - szerki -- meo | Haditudósítás
|
| Válasz erre | A rímek kérdésében egyetértek az előttem szóló szerkesztőtársaimmal. Maga a versszöveg többnyire sokszor hallott kijelentésekből építkezik, és összességében inkább csak felsorolás marad, mint kibontott lírai szerkezet. Kísérlet, gyakorlat, játék, amit talán a zárókép irányába lenne érdemes továbbgondolni. | 105. 104.
| 2026.03.18 23:32 | Fűri Mária - szerki -- meo | Haditudósítás
|
| Válasz erre | Kedves Mária!
Mivel szójáték, és végig közömbös a hangvétel, mellbe vágja az embert az utolsó sor, mondhatnám az utolsó két sor; a magot -- aggot fájdalmasan eltalált. Az 'emeltek sok hantot' helyett másik, semleges sor kellene. | | A fenti posztra érkezett válaszok: idegenbolygo@gmail.com | 103.
| 2026.03.18 18:01 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Haditudósítás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
A verstanászok ezt gyakran tényleg fel szokták menteni. De itt akkor is fennáll egy azonos retorikai szerkezet ismétlése, a gondolatritmusba való kapaszkodás, ami hoz egyfajta egyoldalúságot, ez pedig hasonlóan hat, mint a ragrímek. Eygébként ha nagyon-nagyon korai ragrímes verseket nézünk (beleértve a megátalkodott 'valázást'), ott felmerül, hogy a rímes formát egybetartó lényeg nem is a rím volt, hanem a gondolatritmus, hasonló mondatszerkezetek halmozása és egymáshoz-viszonyítása.
Az általában méltányolt, valamivel később kialakult rímelés két sor összecsengetéséért felelős, összekapcsol egymással két első látásra távol eső érzést, gondolatot, asszociációt. Nemcsak hogy megengedheti magának, de kifejezetten jól áll neki, ha nem azonos szerkezetű sorvégeket kapcsol össze (hiszen annál jobban csodáljuk a hidat, minél távolabbi partokat köt össze).
Ebben a versben -függetlenül attól, hogy a szótövek ragozástól független rímelése megfelel az újabb rímtechnika kívánalmainak- a kompozíció egy olyan gondolkodásmódot, szemléletet ad át, ami már távol áll tőlünk, de ez a távolság nincs elég tudatosan kidolgozva. Tudatosan dolgozza ki a távolságot például Ady a "Krónikás ének 1918 ból' versében.
Meg hát persze itt egyáltalán nem régieskedésről van szó, hanem nyelvi játékról, egy sajátos elv végsőkig feszítéséről. A lant és harang -egyik sem túl jól működő archaizmus- ugyan nem zavarják meg a szándékolt atmoszférát, de az nehezítik, hogy bravúros, meglepő megoldások szülessenek. Múlikkal szavazok. | 102.
| 2026.03.18 17:25 | idegenbolygo@gmail.com -- re: meo | Haditudósítás
|
Válasz erre
Előzmény | Az egyebként miert baj, hogy ragozva rímelnek, amikor ezek a szavak rag nélkül is rímelnek? Nem azért vannak ragozva, hogy rímeljenek, másképp mondva, nem a ragozással kerestem a rímeket. Bank, tank, hang, gang, lant, hant. | | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 101. 0 25 50 75 100 |
|
