emlékszel apa
emlékszel apa amikor
októberben
sírva hívtalak fel hogy gyere
mert nagyon szarul vagyok
emlékszel amikor
vége lett a nyárnak
későn este értél
amikor már levegőtlenül
feküdtem de jöttél pedig
nem volt szükségem
másra csak csendben elmúlni
összeszedtem magam
úgy mentem le hozzád
hogy véletlenül se
lásd tényleg baj van
de ahogy elkezdtél szorongatni
mint akiben az életösztön
újra rúgkapálni kezd
felszakadt minden önuralmam
és tócsába gyűlt válladon
emlékszel apa amikor
lementünk a rakpartra
nem bírtam kiszállni a kocsiból
ott próbáltam meg neked
mindent elmondani amennyit
csak elmondhattam
és amennyit csak megérthetsz
belőle
aznap délután leszakadt az ég
az ablakok összeremegtek
benn a szobában zörgött
a mennydörgés a szél
mintha nyolcvanöt kilométert
három vasúti állomást és
nem is tudom hány köbméter semmit
képes lenne átsuhanni
haragja aznap délután én vagy a vihar
zokogott jobban azóta sem tudom
aznap éjszaka valósággá vált
előtte egyedül voltam vele
aznap éjszaka kimondtam
és apa azt mondtad majd az idő
majd az mindent megold
emlékszel apa akkor
nem hittem neked
és én oldottam meg ami még
erőmből tellett egészen addig amíg
nem lett mégis igazad
de akkor már késő volt
az időre bízni
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-08-19 20:22:51
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-19 20:30:37
