Misinszki Hanna
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
465.
| 2025.07.03 09:50 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Öt saroknyira
|
| Válasz erre | Nekem azt adja ez a vers, hogy megszületünk, és meghalunk. A köztes állomásokat szeretné a koldusok jelenléte jelezni, bár épp ezzel tereli el a figyelmet a valódi jelentéstartalomról, így tehát rossz a versmegoldás. Látom benne a szuflát, főleg ezekben a sorokban:
A koldus felkapja a fejét, azt hiszi, győzött,
de nyitott sebekkel továbbvánszorogsz,
látásod gyengül, vizeletedet ereszted,
és nem emlékszel, ettél-e előbb.
A következő sarokig, csak odáig!
Mintha érne még valamit ez a pár utolsó lépés.
Az ötödik sarkon aztán elengedsz mindent,
és kacat lesz, ami addig valamit ért.
Persze ettől az összkép (szerintem) a koldus hasonlat miatt nem meggyőző, megértem azt, aki viszolyog tőle. | 464. 463. 462. 461. 460.
| 2025.07.01 21:41 | nikodemus@gmail.hu -- re: Öt saroknyira
|
Válasz erre
Előzmény | Nem erre gondoltam, a Máriával való vitára. Legalábbis én így érzékeltem. Itt inkább az a fura, hogy azt írja, el van keseredve a tehetségtelenségen. (tudom, nem így fogalmazott) De ha tehetségem lenne, nyilván nem ide pakolnám a verseimet, hanem országos lapokba. Köszönöm még egyszer, hogy foglalkozott a verssel. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 459.
| 2025.07.01 21:20 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: Öt saroknyira
|
Válasz erre
Előzmény | Olvassa el a meót kérem mégyegyszer figyelmesen
Porcelán-nipp csillogású pátosz fogad. A vers rá akar bírni valamire, de nem tudok hinni neki. Nem a valóságról beszél, hanem egy elképzelt valóságról. Hamis, mint a pite, mikor anyámnak nem volt pénze és olyan alapanyagokból szórta össze, ami épp a spájzban volt. Mondjuk az a maga nemében a lehető legfinomabb és legőszintébb cselekedet volt. Már az első mondat valóságtartalma is zavar. Tényleg minden utcasarkon üldögél egy koldus? Mit is jelent a koldus kifejezés? Hajléktalant akartál írni? Aztán miért is roggyan meg a térde a versbeszélőnek ettől? Kérdéseket vet fel bennem. Sajnálkozik? Szégyenkezik? Rossz érzése támadt? Ez egy társadalomkritika? Azért vagyok elkeseredve egy kicsit, mert itt a legtöbben a dokkon verset AKARNAK írni, de nincs meg a versötlethez szükséges alapanyag, lelki-szellemi anyag. Hanna, milyen a viszonyod a hajléktalanokkal vagy a "koldusokkal"? Kérlek ebből írj egy verset, őszinte verset. | | A fenti posztra érkezett válaszok: nikodemus@gmail.hu | 458. 457.
| 2025.07.01 20:45 | Farkas György - szerki -- meo | Öt saroknyira
|
| Válasz erre | Kedves Hanna!
Megmondom őszintén, hogy nehezen hihető ez a sztori, úgy értem, hogy mint vers. Értem én a szitut, meg az együttérzést, de versnek ez így kevés. Ráadásul túl hosszú, felesleges sorok vannak benne. | | A fenti posztra érkezett válaszok: nikodemus@gmail.hu | 456.
| 2025.07.01 20:13 | nikodemus@gmail.hu -- Öt saroknyira
|
| Válasz erre | Köszönöm mindkét szerkesztőnek a meókat. Csodálkoztam a hajléktalan témán, hogy jön ez ide. Persze, hogy az öregedésről, haldoklásról szól. Tegnap megtudtam, hogy meghalt egy kliensem, aki idős volt, ez pedig egy '17-es versem újrafeldolgozása, nekem segített a vele való foglalkozás, még akkor is, ha szarul sikerült. Tudom, nem kell feltölteni, de kell.
Amúgy írtam már hajléktalan verset, már ha az. Ez az első "ferences" versem, az apokrif.
Nem tragédia, ha egy vers nem sikerül. Nem is értem TGF indulatát. Szar a vers, hát szar. Gondolom, nem ez az egyetlen itt, és békésen megfér a többi mellett. "Örülök, hogy zavartam." | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki, Tesch Gábor Ferenc - szerki | 455.
| 2025.07.01 13:19 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Öt saroknyira
|
Válasz erre
Előzmény | Attól még a versnek működnie kell, mint szövegegység. Az albatrosz sem csak önmagában egy madár a versben. De te miért gondolod, hogy eleve rosszul értelmezi bármelyik szerkitársad a szöveget? És valami olyat nem vesz figyelembe, amit csak te látsz. Mindegy, hogy az emberi nyomorúság szimbóluma a koldus, akkor sem áll meg a lábán a szöveg. Mikor működik egy megszemélyesítés? Például. | 454. 453.
| 2025.07.01 12:43 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Öt saroknyira
|
Válasz erre
Előzmény | Mária, szerintem a kutya ott van elásva, hogy te úgy értékeled a szövegeket, hogy mire gondolhatott a költő, én meg azt értékelem, ami a papírra van vetve. Eközött a két hozzáállás között óriási szakadék tátong. Hidd el, minden értő olvasó intuitív a maga módján. Azért a békát ne keverjük össze a macskával. Fontos-e mire gondol a költő, amikor rosszul írja meg a verset? Mi nem a "mondanivalót" vagy csak azt értékeljük. Nézzük az első mondatot. Arra reagálj, ha vitatkozni akarsz. Miért ül minden sarkon egy koldus? Ez az állítás megállja a helyét? | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 452. 451. 450.
| 2025.07.01 12:11 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Öt saroknyira
|
Válasz erre
Előzmény | Azt meóztam, Gábor. Újraolvastam. Az életünk (lehetséges, de 'megváltható') nyomorúságáról szól nekem. Bár a megváltás gondolata lehet csak az én derűlátó agyam szüleménye.
Ez egy önmagát erősítő folyamat leírása, ahol, ha nem vagyunk résen, a teljes pusztulásba navigáljuk magunkat.
Ez a sor pl.: "a koldus a társadat kéri, és te otthagyod neki." Miért kerülne bele egy, csak a nyomorról szóló versbe? | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 449. 448.
| 2025.07.01 10:01 | Fűri Mária - szerki -- meo | Öt saroknyira
|
| Válasz erre | Nem az utcasarkon kéregető koldusokról szól, hanem rólunk. Ahogy lassan elveszít(het)jük értékeinket. Ahogy hagyjuk, hogy a hasonlóan nyomorult társaink elvegyenek tőlünk mindent. Ez egy lelkiállapot, amiből nem olyan könnyű felállni, és ami a látványos koldus-léttel összemérhető. Marasztalom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 447.
| 2025.07.01 00:57 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Öt saroknyira
|
Válasz erre
Előzmény | Jónás Tamás verséből idéznék; "Általában ne írj, ha akarsz/és nem tanácsos, valakinek/az ideális: egyetlen olvasó/ismeretlen művelt és rideg/a sikert érdemes kerülni:/ne írj hogyha könnyen jön a szó"
Egy jó versért sokszor a pokolba kell leszállni.. | 446.
| 2025.07.01 00:46 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Öt saroknyira
|
| Válasz erre | Porcelán-nipp csillogású pátosz fogad. A vers rá akar bírni valamire, de nem tudok hinni neki. Nem a valóságról beszél, hanem egy elképzelt valóságról. Hamis, mint a pite, mikor anyámnak nem volt pénze és olyan alapanyagokból szórta össze, ami épp a spájzban volt. Mondjuk az a maga nemében a lehető legfinomabb és legőszintébb cselekedet volt. Már az első mondat valóságtartalma is zavar. Tényleg minden utcasarkon üldögél egy koldus? Mit is jelent a koldus kifejezés? Hajléktalant akartál írni? Aztán miért is roggyan meg a térde a versbeszélőnek ettől? Kérdéseket vet fel bennem. Sajnálkozik? Szégyenkezik? Rossz érzése támadt? Ez egy társadalomkritika? Azért vagyok elkeseredve egy kicsit, mert itt a legtöbben a dokkon verset AKARNAK írni, de nincs meg a versötlethez szükséges alapanyag, lelki-szellemi anyag. Hanna, milyen a viszonyod a hajléktalanokkal vagy a "koldusokkal"? Kérlek ebből írj egy verset, őszinte verset. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 445. 444. 443. 442. 441. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 |
|
