Fátum

Túlérett gyümölcse vagy már e világnak,
hiába fordul ki sarkából, kivárnak.
Szemedből bogarak rajzottak az égbe,
lángot fogott tőle ezer csillagkéve.
Felhőből facsartál könnyet, s a nagykendő,
csontos hegygerincen megülő porfelhő,
takarja kínodat: belül magma éget.
Jégbe zárva hordod múltad és a véget.
Hátadat horpasztva tartod a terhedet,
még itt-ott felszakadt sebhelyed rejtheted.
Titkodat felfedve sem értik. Kár a szó.
Porrá leszel, ahogy porból vagy származó.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-01 07:56:45
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-20 14:00:50