Tulajdonképpen tavasz

míg odakint  gallyazza a fákat
lent  halom gyűl
rőzse szavakból
egymásra rakja
azt is gondosan
keresi hézagait

x

ütheti egy szál  bottal is aminek
keresés közben tűnt nyoma
pár lépés után  a törzsközépig érő fűben
vert gyökeret
mindeközben  nőttek
a  bodzák továbbra  ugyanott
karöltve vele összefonódtak

tányérvirágaikon pöndörödtek
a  szirmok a veszni készek
s  az a  sok  hántolatlan
  sípnak való ág
hogy végül is ki metszett belőle  
nincs  megmondhatója

x

lassan érik  
   az  este  gyümölcse
bogyósötét levét el nem ereszti
máris erjedésbe fog
x


barázdarejtekéből a  föld
kifordult üvegdarabkán át
figyeli a hold  mimikai ráncait
x

odafent eleve  kendőzetlen
sebhelyes  arc világít







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.