Triptichon

Böröndi Lajos


Triptichon


1956

Micsoda szüret! Halottak a fákon.
Kénezett arccal az utcán is fekszenek.
Értelmetlenül összekuszálódott  minden,
arat a halál, tombol a rettenet.

Halvány sugár volt a szabadság egén
a miénk. S lekapcsolták a Napot.
Sötétség borult ránk, s ragyogtak az
égen vöröses sárga gulag csillagok.


1990

Szabad vagy! Súgtad magadnak aztán,
’89-ben el is hitted ezt.
Nem tudtad, hogy a belső sötétség a rosszabb.
A belső hideg sokkal hidegebb.

Rácsokat építettél magad köré s hagytad,
Hogy ismét berácsozzák az eget.
Hogy a sárgás vörös gulag csillagok megint
az egeden fényeskedjenek.


2006

Alig gyermek voltál akkor félig
elharapott szavakban élt tovább ’56 hite.
Nem tudtad, hogy benned él igazán,
benned fénylik, benned van ereje.

S úgy adta apád, anyád tovább, mint
a félve átnyújtott stafétabotot.
Most eszmélsz magadra, most, amikor
újra „bebádogoztak minden ablakot”.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Polisz ., 2007/2.sz