Az utolsó vacsora

Ott ültünk zsíros
húscafatok között.
Nektek istenadomány
a terített asztal és
vagyon, a sok villogó
csoda házon, ablakon.
Bent digitális álom,
udvaron turbó diesel,
díjnyertes paripa
meg gőzölgő, vízzel
teli kerti uszoda.

Hányingerem lett
a sok kimondhatatlan
nevű fűszertől és hogy
ne rondítsam be a
törökből hozott
egyedi perzsamintás
lábtörlőtöket,
az udvaron könnyítettem
magamon.

Semmi baj, a hajléktalanból
előléptetett kertész
majd kezeivel felszedi és
bekeveri a komposzthoz.
Nekem ez lesz nálatok
hála az Úrnak
az „utolsóvacsora.”

A kertész meg úgy is
csak egy kiválasztott,
megtanítottátok vele
a konc-alázatot!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.