MITOPOÉZIS

AZ EMBER ÚGY FÁJ A FÖLDNEK

Már negyedik napja járom a pusztát
hálózsákkal, növényhatározóval,
hogy beszélhessek erről Neked,
ki át nem lépnéd a margók fonalát.
Már első nap nagyseggű németek értek be
sárosan és kimerülten, rosszul nyergelt lovakon,
délutánonként rendesen elvert az eső,
éjjelenként fáztam, és megsem ez a fontos,
hanem a - reggel színű - reggelek, amiket
bérelt kancám hátáról láttam:
mert közeleg immár a növények
és az állatok feltámadásának ideje.


NÉGYSOROS

Állatok szembogarában
nézd egyszer meg magad,
hogy azt hidd: - nem lenni -
nincs is!



HALÁLVÁGY, TÁJBAN

Az Egyik ember hal-vágyából a Másiknak
a kilenc vízcsepp, meg a borzongás jutott.
S míg EZ partot érve szarvassá szaladt,
AZ ott maradt.
- Még lehetnák madár:- EZ - így,
( a ponyvára meg a merevítőkre gondolt),
de - AZ - már átváltozott vajaskenyérré.



KÉK DUNNA


Látlak: cseppruhában ragyogsz,
rándulok hűs kezed alatt és nevetünk,
vagy karcsún megilletődsz: pelikán
repül el a kenutól, a kanyar után meg
meleg, sós szél jön szembe,
s a nappalok hevével ágaswkodom fel mindig
fényes arcbőrrel tartóztatsz föl és belerázkódsz,
mert láttam,
mikor a szádat pusziltam meg,
hogy mint hunyod be a szemed,
s aztán hogyan nyitod ki!



A FŐVÁROSBAN NINCS TANÁRI ÁLLÁS

Egy napon a feleségem én és a gyerek
elmegyünk innen a Dunán!
Nem a lakást kérelmező kollega
hanem a karate-harczos szavai ezek,
megmásíthatatlanok, mint a
szívre mért ütés!
Kertje lesz a háznak, ha lesz
és állatai, növényei a kertnek,
ha lesz kert
és borjaik az állatoknak,
ha lesznek!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A Paráznabillegetõ