élet-kép

félelem és nyugalom.
míg ezekkel múlatom
az időt,
hátha történik valami,
szinte lehet hallani
a semmit.
azt az unalmat,
amibe fojtom magamat;
teszem, amit kell:
kérdezek,
s ha felel
az illető,
figyelek,
akár egy kisgyerek.
ha döntés elé kerülök,
mérlegelek.
az idősebbeknek
átadom a helyet,
nem játszom az érzésekkel
(szándékosan),
sokszor vagyok másnaposan,
ha szerelmes vagyok,
titkolódzom,
hogy az ügy
ki ne tudódjon,
diétázom folyton folyvást,
hogy teljesítsem az
elvárást,
ha sír mindenki,
nem nevetek,
inkább sírok
hát veletek,
féltékeny?
az sosem vagyok
(csak titkon,
aztán magamat okolom,
ha véletlen a sikert
elhappolom)
akit nem érdeklek,
nem zavarom, hisz
ezt kell tenni,
s akkor jó ember vagy.
tulajdonképpen
tényleg
ennyi a lényeg.
maga az élet.
de néha titkon,
csak magamnak,
megvallom,
hogy valaki elrontotta
a gépezetet,
mert nem látom
az ékezetet,
és az írás félig-kész,
értelmetlen az egész.

talán majd megértem,
ha már minden
félelmet és nyugalmat
megéltem.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.