Pillantá-sok

Arra van ingerenciám,
hogy a tompaságot szemléljem.
Mintha volna rajta mit.
Ha fényszóróról beszélnék,
mely az autópályán vág a szemembe
útban pest felé,
akkor tudom mit érzek.
Akkor kívánnám a dolgot:
"Légy tompított!"- morognám magamban.
De, ha bele- pillantok
a vissza- pillantóba,
ez a tompaság egy pillanat alatt megrémísz-tene.
Sajnos eszembe jut: gyerekkoromban
bélyeggyűjtemény helyett
a visszapillantó gyűjtése "dívott".
(Egy kis régies szó a múltat idézve)
Így túl sok a mulatságos emlék.
És csak a pilla- nat fele marad.
(Egy félre- rántott kormányhoz ez is elég)
Lám, már a gondolat félig elfogadhatóvá teszi,
e félig elfogadható "utazást".
(Ez egy utalás)
Ahol minden szordínóban mozog.
Ahol a "vakítás" nem létezik.
Ahol kellemes a szemnek, a fülnek
az idegeknek.
Éjszaka van.
Ha szembe jön valaki a fényszórót lekapcsolom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.