Szemhéjfelnyitás

Szemhéjfelnyitás

”It's easy to get buried
in the past,
when you try to make
a good thing last.”
– Neil Young: Ambulancia Blues –



1.

Hogy felnyissam a szemhéjad, túl rövid a kezem.
Régóta halott rokonom udvarán a szárítóra kitett ruhák:
fekete blúzok, fekete kendők, fekete lepedők és fekete szoknyák
csüngnek egy kötélen vigasztalhatatlanul és nedvesen,
mint esőfelhők az égről.

Egy idegen ház, ahonnan valaha kilógó nyelvvel, megizzadt háttal futottam haza.
Ahol valaha egy hatalmas vízesés tövében ültünk csendesen.
Ültünk az apró kávéscsészék finom zörgésében,
a pohárban pezsgő széndioxid-buborékok pukkanása,
üres feles poharak tálcára érkezése és a szendvicsmajszolás hangjai közt.
Ahol ásítva locsolkodtunk, majd nyújtottuk üres tenyerünk.

A rozsdaette rácsok és falak szűk résein keresztül még belátni
arra a sötét, csupasz és romos térre.
Azóta biztos eldózerolták a házat, vagy italkimérést nyitottak helyébe.

A választások plakátjait,
mint az elrontott tetoválást,
sohasem lehet levakarni a város testéről már.
Bármilyen más hirdetmény mögött, alatt,
ott lapulnak, lappanganak.
Te talán észreveszed őket,
más már nem ismerné fel az arcokat,
csak a széleik vannak, a leszakításuk maradványai,
rá emlékeztetnek téged.
Rád emlékeztet minden.
Keresek egy fényképet rólad.
Ha megtalálom, egy szikével kivágom a szemeket valószerűtlen portrédon.
Az ég felé tartom majd, amikor olyan színűk lesz a felhőknek, a fénynek, a füstnek,
mint amilyen egykor szemed színe volt.
Egy végtelen, rét vakító zöldje jut eszembe róla,
ahová kibicikliztünk abban az erős szélben, tucatnyian tanítványaiddal,
mielőtt lesüllyedtél, felemelkedtél volna.


Súlyokat kötök az ujjaimra, mint a fiatal tolvajok,
az ágyról lelógatva várom az álmot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.