Óda a gépezethez

I

- Ó, tervezőm! - 3PO.

ó szent konstruktőr!
éjbenyúlón görnyedeztél
kompjútered előtt
önmagadat nem kímélve
nőt családot félretéve
kezed nyomán értelmet nyert
a holt anyag
és magad is behódoltál
ajándékot borítottál
szerencse és precízió
átláthatóság istenei elé
hogy végre elkészülhessen
semmiből létrejöhessen
a mű


II

a gépezet
kaotikus pontossággal működik
piros sárga zöld váltja egymást
sorok indulnak meg és állnak le újra
nap mint nap
percről percre

szilíciumrétegekben
csavart-érpár kábelekben
fénysebességgel száguldó elektronok
szállítják az új értékhordozót
az információt


III

És őt vajjon ki sajnálja.
ki suttogja: "ó szegény"?

az ütközési zónában
ha a fém gyűrődik
sikolt
fáj-e neki
ha a műanyag
semmi perc alatt
reped recseg
s az új verdából
rögvest ócskavas lesz

de semmi baj tudom
ha a belbecs
a drága tartalom
épen marad
hiszen legfontosabb
az élő anyag
az ember

s kiszáll belőle sértetlenül
míg gépét roncsszállító viszi


IV

kidobott tévé
számítógép monitor
város határán

bontók
autótemetők
mindenfelé

törtszem szélvédők
rozsdás vaslemez
pergő műanyag

akkumlátorokból
sav-vér csorog
a föld felissza

gyártósorok gazdái
panaszunk égre kiált
reciklálási kötelezettségeiteket
hogyan teljesítitek?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.