Emlékképek

  

Majd, ha nevetek azt jelzi egy műszer
Csak onnan fogom tudni, hogy fejemen a lőszer
Miért hatolt át
Nos tehát:
Csak arra emlékszem, ahogy ettem a vacsorát

S egy lelki gát szakadt most szét
De a tényleges okot máshonnét
Kell megvilágítani s ha
Esetleg elalszik a lámpa
Cserélj benne elemet
És mindjárt új értelmet
Nyer minden, mi idézi a múltat
Mosolytalan arcokra olvaszt a jelen gúnyt, vagy
Talán a mosolyt is engedélyezi agyad
Mikor nagymamádra gondolsz, amint egy fa alatt
Süti neked a szalonnát
S illata betölti az eleven szobát

Akkor még a mosoly játszotta a főszerepet
Mikor nagyi a fűszereket
Ízlelgette, hogy gyermeke
A fincsi reggelit mind megegye

S íme itt egy másik kép
Mikor lábaid előtt terül el egy rét
A közepén nőd fekszik virággal kezében
De nem érzel mást csak, hogy féltékeny
Vagy régi önmagadra
Szaladj a nődhöz s szavamra
Szerelmed hősként tisztel majd
Amiért mixeltél neki egy italt

Vagy mikor egy erdőben vadásztál apáddal
Ugye emlékszel miért támadt baltával
Egy dühödt vaddisznóra
Ami számodra az a bizonyos óra
Lehetett volna végzeted behajtója

S itt közbelép a meghatás
Könny szivárog szemedből, mikor rátalálsz
Nagyszüleid gyermekkori fotóira
S a fotók hátuljára az van írva:
"Mindig egy gyermek volt a vágyam
Íme megszülettél s én bátran
Vállalok érted felelősséget
De cserébe tedd meg azt a szívességet
Hogyha én meghalok, te folytatod"

Ennyi emlék mind egy szívben
Fájdalmas, de mindazt hidd el
Hogy amikor átlőttem az agyam
Nem az a kérdés járt a fejemben:
Végleg feladjam?
Hanem a lőszer
Cikázott át s a kötszer
Itt már nem segített
Minden emlék értelmet veszített
Most vérben úszva fekszem
S véremből a lelkem
Új sorokat ír e világra
Egy fekete-fehér fénykép hátuljára









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.