Tanítómnak

                                          Még csak tegnap volt talán,
                                          Mikor mellém álltál,
                                          S megfogtad a kezemet,
                                          Mely félősen remegett.

                                          Átvezettél szeretettel
                                          A betűbuktatókon.
                                          Simogattál, vigasztaltál,
                                          Ha könnyem kicsordult.

                                          Megmutattad, hogy a matek
                                          Nem a szörnyek-szörnye.
                                          Számjáték csak az egész,
                                          Nem kell félni tőle.

                                          S az írás, az olvasás
                                          Nemcsak ákom-bákom,
                                          Sorba szedett szép betűk
                                          A könyvön, s az irkámon.

                                          Tanítottál szeretettel,
                                          Sok-sok szépre, jóra.
                                          Vidáman és érdekesen,
                                          Hogy elröppent az óra.

                                          Még csak tegnap volt talán,
                                          Mikor mellém álltál.
                                          Megfogtad a kezemet,
                                          Mely félősen remegett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.