Fekete lyuknál kisgyerek

Fekete lyuknál kisgyerek

Emlékszel apu?
Ötéves voltam amikor egyszer sírtál.
Sokára jöttél meg. A kicsik már aludtak,
s a kutyák veszett ugatása kísért a dombról hazáig.
Megcsókoltál,  ez nem volt szokásod,
  inni sem  ittál semmit.
Ruhástól zuhantál végig  az ágyon
mint az elrohadt diófa amit kivágtunk.
  Rázkódott a vállad.Zokogtál.
Úgy nekem sosem volt szabad.
nyüszíteni.Utánozni  ketrec hasadékába
szorult kisnyulak hangját.
Szégyelltem magam ezért.
Azt gondoltam miattam történik ez is,
hogy mindennek egyedül én lehetek az oka.
Mert  azon a másik éjszakán,
amikor mindenünket összetörtél,
miután kicentrifugáztad kicsi macskámat
akivel én babázni szoktam
kétségbeesetten  rád támadtam.
Beléd vagdaltam az öklömet.
S a rendőrért is nekem kellett mezítláb
elszaladnom a másik faluba a telefonhoz.
Amikor kiszálltak a házba,
elszörnyedtek azon mit csináltál.
Egyikük becsavarta a foglalatba a villanykörtét,
tenyeréhez  ütögette   gumibotját
hogy jó estét dobos úr ,
a másik meg csuklódra zárta a bilincset.
Egyszerre  nem voltál erős , nagy meg semmiképp.
Az a  rendőr aki fényt csinált, ha jól emlékszem
legalább két fejjel  volt magasabb nálad
Szóval akkor én ott igazán  megijedtem.
Most meg zavaromban  lehúztam rólad a cipőket.
A beszakadt falú jéghideg cserépkályhát őrzöm
Gubbasztok  amíg elalszol.
Pedig jaj de félek itt a fekete lyuknál!
Minduntalan hátra kell néznem
mi lesz ha   nagy kormos hasából
kinyúl egy halott kéz
és átfogja a nyakamat?










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.