Csodáim

Gondoltad volna,
hogy gyermekkorod
álmai,mint
éretlen gyümölcs
aszalódva végigkísérnek
földi léten,
sejtetnek csodát, ha
útjaid szerteszét
hagyigált szikláin
bukdácsol lábad és
irány keresni képtelen
gondolat, felfogni kevés
felnőttkor értelem.
Akartam lenni
mindig valami más,
vágytam távoli
szavannák végtelen
perzselő tüzére
ha fáztam,
jéghegyek hűvösére
kalászérlelő nyárban,
Szaladni, ha sorsom
reszkető léptei
megálltak,
árokszélén pihenni
akartam, ha éveim
szálltak.
Gyermeki álmok
halvánnyá
szenderülnek,
a nagy csodák
apró porszemmé
zsugorodva elszállnak
tavaszi széllel
akár éveim.
Apám messziről
integet, fűszagú
ingjének illatát
beszívom tüdőmbe,
és múltam tudom
most percekig
itt marad.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.