Nem merek megfordulni



csak azt látom egy pontnyi résbe nézve
hozzám képest vagy előbb vagy után
időm nem mérhetem hát téged mérlek
átsétálsz a haladás fonalán

adott eseted ponthoz mérve nézem
egy fájdalomhoz könnyű kötni sorsom
mint a halált egy tudhatatlan-biztost
a már-megéltet meglévőm lebontom

jogot formálok nem-törődni mással
a csontvelőig ható csont a mélyben
s az eldobott gondok és porladások
testnyi lélegzetek időm kezében

a roppant csontként szétterült időben
egy pont vagyok a mérhetők aránya
s te mérhetőként áthaladsz a ponton
de nincs metszetünk-autonómiája

a pontba zárva már nem látlak innen
egy arcon túli arc vagy ott a tájon
s mint metszeten egy látszat szétterítve
a lélek bontja testét hogy ne fájjon

már csakis előbb vagy utóbb mi van
kevés vagyok a múltra már megéltre
s türelme nincs a pontnak forduláson
nézzen az eljövendő feledésre






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.