0:24

Le kéne már feküdnöm.
Hogy le legyek feküdve.
Néha már igazán le-
feküdnék örökre.

De holnap reggel kelni kell.
Dolgozni kell menni.
Kell, kell, kell - na ezt a szót ma
többet nem mondom ki!

Talán csak a nikotin és
egyéb méreganyag
fárasztja így el estére az agyat.
Vagy a kevés mozgás miatt
vagyok ily deprimált.
Így éjfél után az ember
már elengedheti magát.

Mindennap táplálkozom,
iszok mindenfélét.
Mindennap elmegyek
és megnézem a szélét
pillanatnyi életteremnek,
s figyelem, azon túl
hogy terem meg
a szeretet,
a türelem.

El kéne már utaznom.
Hogy el legyek utazva.
(Mikor s hogy lett minden
ennyire elbaszva?)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Reményrõl fantáziál (, 2006)