(nincs isten)

Nincs Isten.

Nincs virág.
Nincs pohár.

Nincsen só,
nincs tenger.

Nincs árnyék,
nincs ember.

Hajlik a nád,
nincs-derekán roppan a
nincs-szél
zuzmara halkan köhincsél...

ősmassza

pattog a
fémgolyó
ide-oda
pattog a
héján
az élet
feléled
fényed
te nincs-világ
világba hajlik
a nincs.

Lassan

tornyosul
felhorkan
csak lassan
barna iszapdomb
dől jobbra
dől balra
hallgasd

hallgasd

hogy mordul

a nincs.

a gombok összeérnek
távoli gombok
kabátra varrott
lelkük hallgatag

Nincs-égig tornyosul
a sáralak.
-Majd én kitanítalak-
vörösbe gyúl a nincs-meleg
puhára lel, ha nincs-homok
testére lustán elterül.

Káprázat-táncba hívja őt

Ej, te nyakláncodon szem-kövek,
szemedül vágtad testedet,
Sárba dobtad, úgy csúszik
nyomorog
vakon a testtől
ébren a lázban

bűnbakok.

Elhagyott
kivájt szemek
nyálad rajtuk csorgatod, és élvezed
vakon játszott könyörük
te vak
nincs-alak.

Gyöngyfüzérünk megremeg
ám szét nem hullhat a nincs-egy.

nincs világ
nincs alak

nincs

nincs





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.