tollukba öltözötten



                                              Kányádi Sándornak

nézem a filmcsodákat
ahogy a foncsorozott tükör elcsöppen
az arc szétmállva lehullik
tócsába gyűlik
vagy fordítva éppen
lesem a tócsa feltámadását
a tükörcsöppek arcoddá
foncsorozódását vissza
kéne csinálni élni egy-két
emberöltőt csöppjeibõl
tanulni újra egy-egy tükör
tekintet feltámadását
hiszem a folyamat vissza
fordíthatatlan nem egy
filmtrükk virtusa virtualitása
hiszem az arc is vissza
szelidül egyszer csöppjeibõl
csöppedbe hullik ahogyan
a legördülő lépcsők alatt is
megnyílik a mennyezet egyszer

*

verseket recitál
éjféltájban nagy lászló és kosztolányi az úr
beatles melódiákra táncol desiré
ahogy tolnai becézné hacsak
nem táncolna õ is pilinszky
kiskanalával de pé sarokba
húzódva ül figyel a sántikáló
költő botjával üti a taktust
a sírját botozza verseket
recitál nem ír a papfiu többet

*

lesz-e madarak feltámadása
jönnek-e északról délről
vadludak flamingók darvak
és akik maradtak itthon
üvegen koppanó süvöltő szélkiáltó
és a rigó is nem felejtvén a füstöt
füttyöt akartam mondani látod
a hamumadarak is jönnek
meg a verebek kiket sohase hívott senki
a földre hajigált csirinyók is
s csapnak akkora lakodalmat
hogy még a bárány is táncra perdül
jönnek tüll helyett tollruhában
tollukba öltözötten








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2003/12