KÖNYVEK


Könyvek szólnak, hallgatnak mindenütt
szobámban.Megmutatják a szívük
vagy takarják. Hirdetnek igazat
vagy hálót fonnak, hazug szavakat
kötnek egymáshoz.E könyv-emberek
a sok-sok polcon ott sereglenek.
Bár gyatra vers mit ír P.N.L. úr,
fűzfás szamártól is van ki tanul,
de értelem könyvében oly kevés!
/Ősrégi e kényszer-modernkedés./
Ha megvettem, megvettem. Mit tegyek?
Azt sem vetem ki, amit megvetek.
Ott mesekönyv-tündérarc néz felém:
lelket őrző, csillaghitű remény.
Kék pacsírtadal  -  egy könyv énekel.
Arany tengeren hangja útrakel.
Ó, könyv-dalok! Igen, az volna jó:
lenni aranyláng-hullámon hajó,
bú-kikötőkbe a Dalt vinni el,
mit szív-madárhang szívig énekel!
Az a könyv meg...az számokkal tele.
Szám-bibircsókos csúnya eleje.
Hát, mi tagadás, megkínzott, azám!
Fiamat is...de Máté unokám
vele nevet majd, eljátszik vele:
a számtan néki már most mindene.
Az a másik könyv? Kié is lehet?
Nagy tudósé. Majdnem egy életet
élt becsületben. Az irodalom
mágusa volt. Szerettem őt. Nagyon.
Néhány éve leköpte önmagát,
saját múltját: a tegnapi hazát.
Nem a szükség vitte rá erre, de
haszonlesők csúf érdek-ördöge.
Mi ütközött ki belőle? No, én
sejtem, de inkább azt mondom: szegény!
Az a Könyv ott?! A fényét érzed-e?
Elhat hozzád piros szívmelege?
Bármily látszat hoz bukást, diadalt:
érted e fény és a jövőbe tart.
Abban meg, lásd, tájak kószálnak el,
szikrázó hónak pálmasor felel,
az őszi légben iránytű-madár:
új kontinens felé a gólya száll,
Afrika éget, tűzlelkű sötét,
HIV-fertőzött feketebőrű nép
halódik, meghal, árva csecsemő
szemgolyóin szomjúság lángja nő,
s a kérdés-tőr szalad szívedbe át:
miért maradt ily barbár a világ?!
Azon a könyvön világgyilkos úr,
kefebajusszal, reádnéz vadul,
s ha furcsa is: bár más nyelven, lehet,
s másképp, de ma is "über alles"-ek
röpködnek, s hite, véreskezű hit,
egy más álarcban gyilkolni tanít.
Az a könyv? Az a mostanról papol.
Puffadtarcú szerzőjét alkohol
élteti még,  -  persze,ha élet az,
mert árulót utál minden tavasz,
s kimondom rá, e jellemzése hű:
háromszínűnek látszó  -  kétszínű.
Elhitetné könyve: szabad vagyok,
mert négyévenként leszavazhatok
haszonlesőkre és bábokra, de  -
szabadság ez?! Ez csak csaló mese!
Ki is dobhatnám e könyvet, de hát
ez a könyvtáram: fény, s árny  -  a világ.
Ó, te ravasz könyv, észre sem veszed?
Rab vagyok most,  -  de szolga nem leszek!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: kéziratban,