Mozart emlékére
Fáklyaként gyulladt ki
a zene elsöprő lángja
egy másik dimenzióból zuhant
az emberi világba
elhozott valamit
mit előtte senki sem
ajtókat nyitott meg
átjárt a léteken
megváltotta az embert
az egyhangúságtól
kivezetett minket
egy árnyékvilágból
zenéje áthatolt mindenen
áttört minden gátat
ki hallotta, megláttatta vele
mit csak ember láthat
felemelte az embert
egy léten-túli világba
kit zenéje egyszer elért
már nem élt hiába
Több mint kétszáz év telt el
s ő már rég nincs köztünk
még a sírjánál sem
róhatjuk le tiszteletünk
Ám ha egy-egy műve felzeng
lelke a földre visszatér
dicsfényt és reményt ad
s a halott világ újra él...
2006. 02. 06.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
