Árverés

az a ház
ahol a sötétben hideg üvegkúpok között
a gyöngyök színeiket nem ismerve éltek
ahol a tábori rezsón a gyertyafénynél
elvétve főtt egy-egy kakas
és a sós heringből is csak apánknak jutott
ahol a gyereksírást szivacsként szívták
magukba a nedves porózus falak
tipegős kori lábnyomainkat elnyelte a fák alatti föld
kapaszkodásainkét a létra fokai
kedves galambjaink burukkolását az éjszaka
döglött kutyánk macskánk kincskeresés közben
kiásott maradványait a meszesgödör

hogy mertetek házat gyerekkort jövőt egy lapra tenni
s a kótyavetyét összecsődíteni teliholdkor?
jaj, az a disznóképű hold is licitált
az a nyakáról hentesbárddal lecsapott fej
a diófa tetejéről testrészei után vizslatott a kútban
szegénység hold hiába nem oka semminek
nem tudtam mit akarnak tőlem az idegen szobrok a kertben
ruharedőik között miféle forró hegyszakadékokat megjárt
emlékcsordák patái verte por ül
a legnyugtalanabb órán amikor a kút felszínre lökte
a hideg holdmalac fehérre ázott csontjait
ugyanúgy mosolyogtak
földanya öle nem nyílt meg
bár süllyedt volna minden a pokol fenekére
kutyaugatás gyerekkor szégyen
marad örökre temetetlen





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.