Ha õsz világít...

Ha ősz világít gyümölcsszemű fákon
fényleveleken: egy kicsit karácsony,
kicsit hóra kacsintó télelő
a hegyek kékjén átnéző idő,

s így is írnám egy könnyűszárnyú versben,
hogy a Szépség gyúlt színeit jelentsem,
de, érzem én, mind e színekben rabság,  -
észrevétlen felsíró volt-szabadság.

Ha nem restellném: könnyem is csorogna
a bűvös álmú földi csillagokra,
sárgán, pirosan szunnyadó csodákra  -
egy teremtést színlelő pusztulásra.

Ha ősz világít  -  életünk világít,
s a szívünkön átvérzik az a másik
szív, élet, dal, mit űz önmaga léte:
örök pusztulás zászlós messzesége.

...mert minden ősz: gyümölcsszem bűve-bája,
a hullni kész levélhad indulása,
s a tavasz is, a nyár, a hit reménye,
a boldogság, ha lángszirmú a béke,

aranyló láz és lázarany valóság,
s ha gyertyát gyújt a fellobbanó jóság,
s a halál is ősz már, akár az élet,
ha elfelejtett téllé, semmivé lett.

Ó, minden ősz: a térdeplők imája,
jelen, jövő, az égbolt csillagárja,
amit korholunk és amit dícsérünk!
Tört pillanatban  -  örök őszben élünk.

A könny csorog felizzó gondolatra:
szépség, szabadság mind az ősznek foglya,
vélt értelemnek holnap kínhalála,
alatta máris égni kész a máglya,

s míg láng lobog halotthalvány kezekre,
új pusztulást hoz új, s új zászlós messze.
Hiába zokszó, s áhitat, mely ámít:
mindenütt ősz, s benne a tél világít.

A vers is ősz: e virágos varázslat
dalos tükre dússzirmú pusztulásnak,
piros pillanat virághangú éke,
mely télbe hull át, zászlós messzeségbe.

A vers is ősz, de a könnyes szemekben
e dal tükörben elmúlás ha rebben,
mint angyalok nesztelen-selymes szárnya  -
kinyílik képzelt istenek hazája.









A vers is ősz, de a könnyes szemekben
e dal-tükörben elmúlás ha rebben,
mint angyalok nesztelen-selymes szárnya  -
kinyílik képzelt istenek hazája.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: kéziratban,