arcátlanul

(? pimasz fohász)



      tisztelt költő úr te aki már fenn
      bocsásd meg hogy én itt lenn
      magasságodhoz fel nem érve
      nyaldosom bőszen lábaid nyomát
      nem tisztelek benned se Jézust
      se Máriát kiveszett belőlem mára
      a szent alázat egy felség létezik ami
      rég nem a gyalázat hitem egy nagyságot
      ismer el szándékom tiszta nem szülte gőg
      csak kényszer formai és tartalmi hibákat vétve
      fel nem érve ésszel keresem az utat
      fosom a szót mondhatod rám bátran mániás voltam
      én kérem már annyi más nem érdekel a fontos
      az a tudás amit csak tőletek leshetek el





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szintézisben Antológia (Budapest, 2006)
Kiadó: Világóceán Kiadó