HA NEGYVENÉVES...

Ha negyvenéves elmúltál, sok éjjel,
sokszor fölébredsz. El halálodig
nem bírsz aludni. Nézed a celládat
a vaksötétben. Durván szitkozódol
ezért, azért. Fekszel, nyitott szemekkel,
mint majd a tömegsírban. Nincs oly forduló,
mikor a lét új útra térhet.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt
éltél? Eszedbe jut a semmiséged.
Az élet elveszített forradalma.
Babrálsz, verselsz? Megúnod és elejted.
Gyakran zajt hallasz kint az utcán.
Csönd, csizma, tank tudod, hogy mit jelent.
Már bús se vagy. Se józan, se figyelmes.
Naná: nyugodt! Egyszerre fölüvöltesz.
A fal felé fordulsz. Megbaszhatod.


HA ÖTVENÉVES...

Ha ötvenéves elmúltál, álmaidból
már illett rég ocsúdnod. Elandalodni
se vágyhatsz immár. Látod sorsodat
a fényességben? Eléd tárulkozik
jövő és múlt. Szíved nyitott. Teszed, mit kell,
a sír nem rettent. Ez a forduló az,
mikor az életed új útra tér.
Hálálkodol, hogy föld és csillagok közt
éltél. Eszedbe jut örök szerelmesed.
Közelebb van hozzád, mint nyakadban az ér.
Olykor zajt hallasz kint az utcán?
Minden hangról tudod, hogy róla szól.
Ittas vagy józanon. Csukott szemmel figyelmes.
Ujjongsz, mert élsz. Kelet felé fordulsz,
az anyaföldre rogysz. Imádkozol.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.