Egy nÕ

Mikor Látlak ó te szépség
Szívem rejtekén megcsillan a remény
Rádnéztem,majd megmerevedtem
Megbolondulok,úgy éreztem

Nincsen szó és nincsen gondolat
Szívem.szám,szemem helyeslően bólogat
Arcod új értelmet adott
Olyat amilyet az élet adhatott!

Leírni téged oly nehéz.szinte lehetetlen
De elmondom mert megérdemled
Ott van előszőr két szép szemed
Maga az Isten csinálta lehet

Két ilyen szemért odaadnám életem
Érted akár ezt is megteszem
Szád,ajkad,füled,hajad maga a csoda
Mind a megtestesült mesterforma

Maga az élet ruházott fel ezzel
Fogd meg a csodát két szép kezeddel
Csodás formád oly letisztult
Szívem kalimpálva megindult

Te vagy maga at élet
Te tartod most fenn a létem
Nme merek odamenni hozzád.szemedbe mondani a dolgot
Bár igazából nem ez lenne a fontos

Csak,hogy halljam hangod,tudjam a neved
Hogy,igazából milyen dolgokat szeretsz
Talán hió ábránd marad ez egy darabig
De megtörik a jég,ott leszek veled mindig





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.