Haikuk füzetlapon 8
Nyári este
Ragyog fent a Hold
Üldögélsz az udvaron
S jól érzed magad
Magány
Csendből font falak
Szerelmek hallgatása
Ma körül ölelt
Örvényben
Örült vágyakat
Sodor a hallgatásod
Mélységük rémít
M7
Semmibe rohan
Az autó áradat
Csak nézd az utat
Éjjel az M 7-en
Semmibe rohansz
A fényszóró csak percnyi
Alagutat vág
Az út szélén
Fáradt szerelem
A könnyű, olcsó vágyak
Több helyen állnak
Rádió
A zenekar szól
Különös lágy zengéssel
Dal száll az éjben
Koppanó cseppek
Sátrunk vizes ponyváján
Összezár minket
Cseppenő cseppben
Nyári zápor moraja
Körbe vesz engem
Cseppenő cseppek
Vibráló halk sóhaja
Körbezár engem
Sopronban jártam
Nem ezt a várost vártam
Harminc év telt el
Sopron utcáin
Én is turista vagyok
Idegen otthon
Parádi üveggyár(PCM)
fekete zászló
kétszázkilencvenhét év
múlt jövő nélkül
három év múlva
lenne háromszáz éves
Lesz munka nélkül
Gyertya
Gyertyaláng lebeg
Melengeti szívedet
S nincs sötét bent
Esti mese
Mese szava száll
Csak tied gyermekkorod
Tündérvilága
Messze vagy
Vágtass réteken
Át a szabad kék égen
Hogy elérj hozzám
romos házfalak
körben burjánzó vad gaz
nyílik egy rózsa
Kopog az eső.
Hallgasd! Szerelmem szava.
Simogat, altat.
Kopog az eső.
Halljad! Neked dalol, ha
szavam hallgat.
kopog az eső
ritmusa lassul gyorsul
vágyaink sodra
A kerti csendben
egy költő elmerengve
a falnál pisil
A kertek csendjén
egy költő elmerengne
Zápor űzi be
A kerti csendben
költőnk széttépett lelke
Verseket formáz
Madárdal altat
Halk susogó falevél
A csend is hallgat
Hamletti kérdés:
Mézédes eperszemek
dzsem legyen? Leves?
Áll a levegő
A méhek zümmögése
méz csendbe dermed
Virágok hajolnak
Kanyargó kerti útra
Jön és fut tova
Sündisznó motoz
Rózsabokor tövében
Nem ír haikut
Lenyugszik a Nap
Fényed fényörvénye hat
Magányos pasas
Rózsák a parkban
Feslő bimbók tavasz van
Mosolyod vagyok
Nagycenk
Múlt nagyságának
Jelen állít emléket
Élet-töredék
talány? múlt s jövő
egybeszerkesztett mindent
a sodró idő
Láz
Lázörvény sodor
Sorsom az időtlenség
Kortalan foglya
Mámor
Eldőlnek a fák
Érzem a bor mámorát
Olcsó pillanat
Részegség
Fejemben dobol
Minden megivott korty bor
Olcsó mámora
Március
1.
Gerlepár fészkel
A villanyoszlop öblén
Nem vártak tavaszt
2.
Vaskos zöld rügyek
Tulipánok tolják szét
A fagyott földet
3.
Nárciszok törnek
A tavaszi napfényre
Fehérzöld kúpok
*
piaci forgatag
rohan sodor elragad
lábadra lépnek
Márciusi hajnal
Deres a határ
Fázósan hallgat csendje
Még ott vagy benne
A kert ma csendes
Nincs benne gyerekzsivaj
Ideképzelem
Játszom a szóval
Tudattalan tudatba
Formázva őket
Napjaim fogynak
Sietve kell elmondani
Vers álmaimat
Te is lehetnél
Száműzött vándor
Ballag át az éjeken
Hozzád érkezett
Úton
Híg verítékszag
Egy útszéli csehóban
Iszom a kávét
A világ
Ha néha dől is
Összetör is ellapít
Nyílik még virág
Elszáradt szirmok
Szemétbe dobott rózsák
Elmúlt egy Nőnap
Március 8.
Tulipánjaim
jégbe fagyva várnak: Egy
tavaszibb napot.
Álom
Szunnyadt éjszaka
Mosolyod a szív hangja
Bennünk dobban
Az éj átölelt
Én veled szeretkeztem
Álmod igézte
időm végtelen
nehéz haikut írni
kevés idővel
Ingek
Gyűrött kék ingek
Lógnak szekrény oldalon
A vasalás vár
Nézz az égre!
1.
Végtelen égen
Csend fodrozódik kéken
Enyém míg nézem
2.
Állnak a felhők
Futni látszik fent a Hold
Mély szürke égen
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
