Változol(egy barátnõnek)

Arcodat szélbe tartod,
érzed a változás hűs szelét.
Megsimogat, megérint, elcsábít.
Megváltoztat s tán elrabol.
Azt hiszed harcolnod kell,
Azt hiszed rossz az, mi rád vár.
Félsz, rettegsz s menekülnél.

Markolod, markolod a hamut.
Hová? Hova tűnt? Kerdezed.
Suttog s elédtárja elmékedet.
A fáklyát az első csók adta a kezedbe,
Lelked édes szavakkal vezette.
Emlékszel már?
Hova kapaszkodnál?
Azt az életed elégetted.
Ugyan mi maradt neked?
Kacagás? Játék? Mik ezek?
Ismered őket! Megismered!
NE! Ne próbáld!
Ne érintsd! Nem tudod!

Gyűlölöd kivé lettél.
Gyűlölöd ki megölt téged. Hát hogy?
Nyújtod kezed, de a gyermek
helyét nem leled.
Ne! Csak ezt ne!

Valaki megfogja válladat,
S egy tükör felé fordít.
Nézz bele! nézd meg magad!
Nem, ez nem én vagyok!
Hallgasd, hogy kérve kér, szeresd!
Rá nézel végül. S ő ott vár,
Vár rád az első csók óta.

Ismered már? kerdezi tőled.
Mintha már láttam volna- suttogod.
Megfogod kezét s magadhoz öleled.
Őt, azt kit gyűlöltél,
azért, amivé miatta váltál.
Azt akiben látod magad.
S már nem vagy elveszve.
Erzed
Tudod,
Mert ott van az kivé lettél,
te magad, mert mostmár felnőttél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.