Hogyan látom az erdõt

Hogyan látom az erdőt?

Természeti kirándulás,
Csend, levegő és madárcsipogás,
Sok-sok madárcsivitelés,
Sárgarigó, a nagy zenész.
Friss oxigén? Jó levegő?
Ez még talán igaz erdő.

Itt egy hóvirág, ott ibolya,
lila, fehér, mint a csoda.
Amott egy szép harangvirág,
Ott meg egy csodaszép ág.
Az ágon rügyecske,
erre füttyent a fürjecske.
Arra tisztás, vagy mező?
Ez még talán igaz erdő.

Az erdei patak egy másikba csobog.
Nem csupán egy latyak, amibe a vadak,
a vaddisznó élvezettel belerobog.
Az ég kék, nincsen felhő, ez még talán igaz erdő.

A jóöreg erdő szárnyaló szép szarvasa,
önmaga tovaszökik, ott marad agancsa.
Meghallja a fák zúgását, azok lágyan azt susogják
Ő vegye föl új agancsát.
S a szarvas, a szárazföldi sellő, elugrándoz, mint egy felhő.
Mert az is elmegy, az az erdei tekergő,
ez még talán igaz erdő.

A fákat a szellő fújdogálja, meg nem állja, hogy lóbálja,
Nem fáj a fáradt fának, hogy a szél a lombot rázza,
Ez a látvány barátságot keltő,
ez még talán igaz erdő.

Sűrű az aljnövényzet, ez az erdőnek nem végzet,
sőt, az embernek, állatnak oxigén,
madárnak a tetű, tetűnek aljnövény.
Elolvad a tájat fedő hófedő,
ez még talán igaz erdő.

Egy sűn szaladgál össze-vissza,
Ki a patak vizét issza,
Aztán összegömbölyödik,
tüskéivel ékeskedik.
Úgy elgurul messzire, majd az erdő közepibe.
Aztán megáll és körülnéz, de nem kell neki édes méz,
mert más ennivalót fürkész. Mert nem is avval táplálkozik, gilisztát és rovart eszik.
Nehogy azt hidd, hogy okos vagyok, ezért a sűntémámmal fel is hagyok.
Most hát a sűn micsoda? Csodálatos földi csoda?!
Megszokta az erdőt ő. Ez még talán igaz erdő.

A cserjésben bújik egy vad, egy rókakölyök, de nem túl nagy.
Már nem is szokott lenni e furcsa látvány:
A bozótban egy rókabőrbe bújt bárány!
Mily nyugodt e kis emlős,
Ez még talán igaz erdő.

Ha feljebb megyünk, hidegebb van,
De ez már egy régi-régi tan,
legalul még nincsen dara, legfelül még van zuzmara,
A földön egy kis hódarab. Az erdei ház ablaka jégvirágos,
maga a ház pedig csuda takaros. Hófedte a háztető,
Ez még talán igaz erdő.

Ez mind-mind nagyon szép,
Készen van a példakép.
A mai erdő ruházata? Csak egy-két természetes fa.
A legtöbb ág úgy ültetett, hogy az ember magot vetett.
Itt már nincsen szinte mókus, ezt mondja a biológus.
Leginkább házi állat a sűn, pedig nem szárad rá semmi bűn.
És nemhogy nem kártevő, hanem rovarokat, termeszeket evő.
Ott ahol a túrista út halad helyezkedik el több kis pad.

A rossz levegőtől a vérnyomás megy fel,
Bezzeg a pusztítástól nem fáradunk el.
Vegyük meg az élet nevű kenyeret,
Ne dobjuk el a káros szemetet.
Ezt sokan írják, prédikálják,
mégis javarészt meg nem állják.
A bozót mögött, ó, nincs róka,
az embernek jár a nyelve a jó szóra,
mégsem teszi amit kell, a környezetét egy életre teszi fel.

Kérdem, hogy ti mit akartok, amig szép környezetet esztek-faltok?
De ne legyünk bút, bajt keltő,
lesz még talán igaz erdő!

II.

Lesz majd talán igaz erdő?
Van még egy jó gondolat, mentő.
Nem lenne rossz a jövőbe nézni,
Nem kell attól annyira félni.
Pedig szerintem nagyon rossz lehet,
nem tudják majd hova rakni a sok szemetet.
El lesz majd dobva oly rengeteg üveg,
hogy legtöbbször az ember abba botlik meg.
De nem lesz az embernek a levegőből java,
mert a szél nem viszi a port sajnos sehova.
És a szél egy kicsikét fellendülve, a szellő erejétől csak a a por repülne.
Repülne, repülne a növények arcába,
addig amíg neki el nem fárdad lába.
Addigra az északi sark teljesen elolvad, Ausztráliát meg víz borítja majd,
addigra az ózonpajzs nem védi a Földet,
forróság lesz eme bolygón ózonhiány végett.
Növények és állatok nem jutnak a földre,
az emberek elhagyják a Földet csaknem mindörökre.
Az emberek fölveszik az összes anyagot, és csinálnak belölük egy hatalmas űrhajót.
Beleülnek abba az okosabb emberek, egy élettől gazdag bolygót megint tönkretesznek.
Majd folytatódik az egész szörnyű folyamat,
míg az összes bolygón már semmi sem marad.

Ha majd mindezt elolvassátok, talán egy-két szóval kosabbak vagytok.
Ha nem fogadjátok el az ilyeshasonlókat, lassan az utolsó csepp élet is elszakad.
Addigis legyetek a csodás élet hívei,
megmentjük mi a világot sok millió évekig!


1992. április 22.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.