Verseim

Mennyi vers fogant meg, s kelt életre bennem
Már nem számolgatom,muzsikál szívemben

Ébredeznek most is csapongó dallamok
Frissek,erőtlenek,mint őszi hajnalok

Mind egy-egy gyermekem,éjszakánként felsír
Hozzám bújnak, fének,szipognak verseim

Gügyögnek a szavak,egyedül oly gyengék
Hívnak,kérdeznek,mintha anyjuk lennék

Forrongnak agyamban,a véremet szívják
Általuk lobogok,alvó tüzem szítják

Lázongva törnek fel,mint láncravert rabok
Kiülnek a fényre szavak,gondolatok

S már erősek,büszkék,léptük együtt dobban
Gyalogezredem ők hosszú,tömött sorban

A dal a szívekhez szól,a hang tiszta,nemes
Megszépül a világ,ha felsír egy-egy vers

Átölelve csendben elringat,mint álom
Megbékít a sorssal,enyhít a halálon

Félreteszem a bút,s átengedem magam
Szférák zenéjének,égi varázslatnak

Hagyom,hogy megálljon köröttem a világ
Égboltra feszüök,mint fénylő délibáb

Könnyű,puha szárnyon a felhőket járom
Földi terhek súlyát nem cipelem már ott

Beletúrok csendben alvó verssorokba
Megérint múlt, s jövő fenn a csillagokban

Egy varázsütésre meghasad fenn az ég
Élnek, és éltetnek a kicsiny versikék

A szavak, mondatok titkon visszajárnak
Ők lehelnek csókot szunnyadó múzsámra





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.