Anyámnak

Rég elsodort mellőled a szél
Űzött a sorsom utamon
De szíved melegét őrzöm én
S tiéd minden gondolatom
Még most is hallom a hangodat
És látom könnyező szemed
Ott a búcsúnál két karodban
Ég a földdel ölelkezett
Hegyek mozdultak meg,ledöntve
Hófödte sziklafalakat
Belém ívódott egy életre
Veled ezernyi pillanat
Mint friss földbe az elvetett mag
Mikor a tavasz közeleg
Szállnék hozzád törött szárnnyal is
Ha honvágy gyötri lelkemet
A világot veled jártam be
Mert a szívembe zártalak
S ifjúságom foszló ködén át
Oly óriásnak láttalak
S tisztának,mint az első havat
Csillámló házgerinceket
Mint harangszót,mint imádságot
Mint régvolt első szerelmet
Zuhogó források kísértek
Annyi öröm, és bánat ért
Mint gyermek hagytalak el téged
S megjöttem felnőtt férfiként
Gyengülő karod,mely ringatott
És óvott oly sok éven át
Még csillagok gyúlnak az égen
Éltet,felemel, s erőt ád
Tovább menni végig az úton
Ha mindenki el is hagyott
Ha térdre kényszerített a sors
Ha százszor elhallgatatott
S minden szavad,minden intelmed
Mely nevelt,s emberré formált
Szívembe véstem,s hordom ma is
Mint keresztet, mint talizmánt
Mint titkos jegyet ruhám alatt
Mint ősi jussát a gyermek
Mint a fényt hordják az égre fel
A kószáló vad fellegek
Emlékezem,s szívem elszorul
Élj sokáig még jó anyám
Tápláld bennem,hogy az élet szép
De a harcot,-már bízd reám


          1992







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.