Fények

Fény villan cikázva az ablakrésen
Árnyékok fátylán szívemig hatolva
Vérbíbor  testtel elnyúlik ágyamon
Mintha az elhagyott kedvesem volna

Aranyló lángtenger moraja ébreszt
Glóriát fest fejem köré a hajnal
Jó lenne pihenni még tűz ölében
S megbékélni lázadó önmagammal

Hulló szikra fürdet, pirkadat hevít
Gyökér újjakkal föld- testembe vájnak
A szomjatoltó mézsárga fénycseppek
Mint vízre zuhant kiszáradt faágak

Jöjj Hajnal! Hasítsd szunnyadó szívemet
Égve, lobogva ezernyi szilánkra
Tanítsd meg látni vakká vált szememet
S szólni kiáltva elnémított számat

Hogy emberként élhessek itt a földön
Még eleven tűzzel éget el véred
Fonj izzó fénykoszorút a síromra
Hogy lássak,ha az út végére érek



        2000 03 28







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.