Hozz magadból...

Hozz magadból,egy szemernyit
Kínomra gyógyírt,ami enyhít

Hosszú az út,de rövid,ha várlak
S ajtót nyitok az éjszakában

Sóvár holddal, fénylő csillagokkal
Érkezel meg hozzám nagy titokban

Ne azt mérlegeld, milyen vége lesz
A fukar percnek fájó tétje ez

Nem mérhető világmindenséggel
Széthull,önmaga tüzétől ég el

Hozz magadból bármit,egy szemernyit
Vesd el bennem, s hagyd életre kelni

Elfogy a szó a megkővült csendben
Óceán vagy számban egy vízcseppben

Bújkál a hajnal még karomban vagy
Alkonyért kiáltok,addig maradj

Fényből,álomból,vágyból el ne tünj
Üld meg,mint völgyek ölét a füst

Meglopom az álmod,s a vágyadot
Szökött rab leszek az ágyadon

Könnyed,ha öntöz,a bú hegyomlás
Senki sem segít,velem nézz, hogy láss

Átkozz el,szidj,üss le egy csapással
Hogy holnapra újra megbocsássak











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.