Élõ csoda

A hegy csúcsán látod
Az égi zsarátot
Már bíborszín rajta
Az égő palást
Lombját a fáknak
Mint szárnyaló lánynak
Lengeti a szél
Dús hajfonatát

Egy új napra ébredt
A földön az élet
Az ösztönlét hajtja
Csak egyre tovább
Issza a napfényt
Erdő-mező, a rét
S új vetés sarjad
Még lobog a láng

Virág szárba szökken
Harmat, s fényözönben
De múlik a tavasz
Majd fordul a nyár
Futnak az évek
Őszben is , meg télben
Múlt, jelen, jövő
Karba -fűzve jár

Óh, mit tehetsz EMBER
E végtelen rendben
Hogy megértsd mindennap
Az élő csodát
Búcsúzz a mától
Visszajön magától
S újra hitet ad
Majd élni tovább


  2002 11 05





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.