Mosolyod /Adrienn szalagavatójára/

Hópehely szült, szikrázó tánc forgat
Ragyogásod Napban, s holdban ott van
Megszépülnek tőled a csillagok
Mint aki láncát most tépi széjjel
Hadban állsz viharral, zsenge széllel
Repítenek vágyak, s férfi karok

Ne szédítsen, ki színes kavalkád
Kristálygömbjén át mutatja magát
"Lásd kész vagyok! Bevégeztek engem"
Még nem tudhatod, ki vagy, s mi leszel
Csiszolatlan gyémánttal vetekszel!
S olyan jó így élni önfeledten

De, ha kell majd, merj önmagad lenni
Egy csoda, mint rajtad kivűl senki
S ne bándd, hogy mégcsak készül koronád
Aki voltál,az maradj örökké
Volt szerelem nem szül ilyet többé
A gyermek, még élsz, benned él tovább

Veled néz, hogy láss, lép, hogy megérkezz
Őstitkok szomjatoltó vizéhez
Felfedezni tüzet, s jégvirágot
Mely felgyújt, ha van, s megdermeszt, ha nincsen
Mosolyod ékszer, szórd ránk e kincset
S meghódítod vele a világot


      2003 12 06





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.